Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 275 a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést! 2. Össze kell hangolni a külföldi kisebbségi propagandát, megfelelő tájékoztatással megszüntetve azt a lehetetlen állapotot, hogy „a németországi sajtó hamis információk alapján pl. a magyarországi németség helyzetét sokkal sötétebben állítja be, mint a jugoszláviai vagy romániai németségét!" 3. A két országnak együtt kell működnie a revíziót célzó hivatalos és társadalmi akciókban is. 4. A kisebbségi kérdéssel foglalkozó nemzetközi társadalmi jellegű szervezetekben (Népszövetségi Ligák Uniója, Interparlamentáris Unió, különböző nemzetközi egyházi szervezetek) való tevékenységet előzetesen intézményesen egybe kell hangolni. 5. A kisebbségi kérdésben nemzetközi fórumok előtt folyó akciókról egymást előzetesen bizalmasan tájékoztatni kellene. 6. Együttes megfigyelésre és védekezésre van szükség az „új szláv törekvésekkel" szemben. 7. Meg kell szüntetni azt az abszurd helyzetet, hogy az Auslanddeutschtum különböző szervezetei ugyanúgy kezelik propaganda- és minden más szempontból a hazai németséget, mint az utódállamokét. Magyarországot mentesíteni kellene az ösztöndíj-, a „vándormadár"-akciótól, a Volksgemeinschaft tudatának felébresztésére irányuló ráhatásoktól. A hazai németség német népi mivoltának megőrzésére ugyanis a tájékoztató szerint fölösleges akár egy pfenniget is kidobni, mert a magyar kormány nem folytat elnemzetietlenítő politikát, és lojálisán betartja a kisebbségvédelmi előírásokat.11 Ε tagadhatatlanul alapos helyzetelemzés nem csupán a magyar—német viszony és ezen belül a hazai német kérdés átfogó és koncepciózus megítélését tartalmazza, hanem ugyanakkor kiforrott stratégiai elképzelést és részletesen kidolgozott taktikai utasításokat is. Helyesen érzékeli az elemzés a német külpolitikában a Stresemann-éra után bekövetkezett, Magyarországra nézve váratlan fordulatot. A veszélyt azonban nem magában a német hódító törekvések megélénkülésében látja, amely egyformán fenyegeti a magyarságot és a keletközép-európai népeket, hanem a német hódító törekvéseknek a magyar hódító törekvéseket keresztező vonalában, konkrétan abban, hogy Németország tulajdonképpen Magyarország Duna-völgyi vezető szerepére pályázik. A magyar politika elsőrendű feladata tehát azt elérni, hogy Németország mondjon le Duna-völgyi vezető szerepéről Magyarország javára. A megoldás tehát nem egy német-ellenes magyar—szláv, hanem egy szlávellenes német—magyar szövetség létrehozása. Hogy a német-magyar együttműködés létrejöhessen, ahhoz — a helyzetelemzés szerint - kizárólag Németországnak kell engedményeket tenni. Németországnak együtt kell működnie Magyarországgal a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon, és sajtója megfelelő irányításával meg kell szabadítani a német közvéleményt attól a „tévhittől", hogy a keletközép-európai német nemzetiségek közül a magyarországi németek vannak a legrosszabb helyzetben. Ha Magyarországot nemzetiségi paradicsomként lehet reklámozni, akkor az utódállamok németsége is nagyobb hajlandóságot fog érezni a Magyarországhoz való visszatéréshez, és revíziós alapon hajlandó lesz együttműködni az ottani magyar nemzetiséggel az államnemzet ellenében. A magyar politika tehát közös frontba akarja tömöríteni az utódállamok magyarságát és németségét az államnemzettel szemben; ugyanakkor Magyarországon el akar kerülni minden hasonló fejleményt, mégpedig nem úgy, hogy elősegíti a német és a többi nemzetiség harmonikus fejlődését, hanem hogy minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíti - elmagyarosodásukat. Ezért kell elfojtani a 11 OL ME 1930-G-6158.
