Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
ROMÁNIA FÜGGETLENSÉGÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA 223 barátaink egymással szemben csatákat vesztenek vagy nyernek — azt azonban nem, hogy egyikük oly súlyos sebeket vagy károkat szenvedjen, hogy az veszélyeztesse független és az európai politikába beleszóló magyhatalmi állását."3 Éppen az Oroszország és Ausztria-Magyarország közti háború lehetőségének a kiküszöbölése érdekében egy márciusban Budapesten kötött titkos szerződésben, amelyet 1877. január 3/15-re datáltak, tehát az első reformtervezetet elutasító török jegyzék előtti időpontra, többek között a következőkben állapodtak meg: „II. cikk. Abban az esetben, ha a tárgyalások nem vezetnének a kívánt eredményre és megszakadnának, aminek következtében háború törne ki Oroszország és Törökország között, a császári és királyi kormány formálisan kötelezi magát, hogy az elszigetelten működő Oroszországgal szemben jóindulatú semlegességet tanúsít, és amennyiben tőle függ, diplomáciai befolyásolás útján paralizálja más hatalmaknak a beavatkozásra vagy kollektív közvetítésre irányuló esetleges kísérleteit. VII. cikk. Őfelsége, Ausztria császára (stb.) és Magyarország apostoli királya fenntartja magának azt a jogot, hogy döntsön afelett, Boszniát és Hercegovinát mely időpontban és milyen módon fogja seregeivel elfoglalni. Ő császári és királyi felségének kormánya, nem adván ezen intézkedésének olyan jelleget, mintha az összhangban állana Bulgáriának az orosz seregek által való elfoglalásával, sem annak értelmezésében, sem keresztülvitelében nem mutat Oroszországgal szemben barátságtalan magatartást. Hasonlóképp az orosz hadsereg Törökországban való felvonulásának, sem a császári kormány értelmezésében, sem az intézkedés végrehajtásában ne legyen barátságtalan jellege Ausztria-Magyarországgal szemben. VIII. cikk. A magas szerződő felek kölcsönösen kötelezik magukat, hogy egyikük sem szélesíti ki hadműveletei körét: őfelsége Ausztria császára stb. és Magyarország apostoli királya — Romániára, Szerbiára, Bulgáriára és Montenegróra, őfelsége minden oroszok császára — Boszniára, Hercegovinára, Szerbiára és Montenegróra."4 A török kormány március 28/április 9-én visszautasította a londoni jegyzőkönyvbe foglalt reformokat. Az orosz kormány ezzel voltaképpen szabad kezet kapott a hadüzenetre. Ez április 12/24-én történt meg. Románia a balkáni válság idején A balkáni válság idején Romániában minden politikus előtt világos volt, hogy az ország sem egyedül, sem Szerbiával és Montenegróval együtt nem viselhet győztes háborút Törökország ellen. Mind a kellő nagyságú haderő, mind az ipari háttér elengedhetetlen minimuma hiányzott egy ilyen akcióhoz. Az ország politikai életének irányítói — a nemzetközi helyzet eltérő értékelése alapján — két táborra oszlottak. Az egyik tábor Románia semlegességét követelte, a másik hajlott arra, hogy Oroszország oldalán hadba kell lépni a török ellen az ország függetlenségének kivívásáért. A román diplomácia kezdetben abban bízott, hogy Törökország békés úton, a nagyhatalmak nyomására 3 Nyugat-Európa és Amerika 1789-1918. Uj-és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerk. Urbán Aladár. 1/2. köt. Bp. 1970, 559. "Olvasókönyv a Szovjetunió története tanulmányozásához. 335.
