Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

ROMÁNIA FÜGGETLENSÉGÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA 221 fennhatóság alatt álló Montenegro szintén. Az orosz kormányzat támogatta a háborúskodó két államot. Egyúttal pedig megkezdte a diplomáciai lépéseket, hiszen a háború most már nemzetközi üggyé tette mindazt, ami a Balkán-félszigeten történt. 1876. június 26/július 8-án II. Sándor orosz cár és külügyminisztere, A. M. Gorcsakov gróf a csehországi Reichstadtban találkozott Ferenc Józseffel és Andrássy Gyula gróf osztrák-magyar külügyminiszterrel, hogy mint a balkáni ügyekben elismerten a két legérdekeltebb fél, megtárgyalják a teendőket. A háborúba való beavatkozástól mindkét fél tartózkodni óhajtott. De megállapodtak bizonyos lépésekben, több variációban is, a háború pillanatnyilag még bizonytalan kimenetelétől függően. így „elhatároztatott: 1. A jelen pillanatot illetően: A hatalmak a jelen pillanatban a be nem avatkozás elvéhez tartják magukat, kikötve maguknak azt a jogot, hogy később megbeszéléseket folytassanak, amennyiben a körülmények ezt megkívánják. Klek és Cattaro kikötők el lesznek zárva mindkét háborúskodó fél előtt. A törököknek semmilyen körülmények között nem nyújtható segítség a keresztények ellen. 2. A jövőt illetően: a) Ha a törökök sikert érve el, rendkívüli erőszakoskodásokra ragadtatnák magukat a keresztényekkel szemben, a hatalmak lépjenek egymással megállapodásra, és fékezzék meg őket. A hatalmak követelik a status quo ante visszaállítását Szerbiában, beleértve a török erődítmények lerombolását is. Ami Boszniát és Hercegovinát illeti, a hatalmak ragaszkodni fognak Konstantinápolyban ahhoz, hogy azok a december 30-i sürgönyben és a berlini memorandumban kifejtett programon alapuló vagy legalább is a Krétára vonatkozó szabályzatnak megfelelő szervezetet kapjanak. b) Ha a keresztények győznek: A hatalmak egyetértően fognak eljárni a háború következményeinek rendezése kérdéseiben. Nem fognak segítséget nyújtani nagyobb szláv állam alakulásához, de Montenegrónak és Szerbiának meglesz a lehetősége, hogy annektálja: az előbbi - Hercegovinát és az Adriai-tenger egyik kikötőjét, az utóbbi — a régi Szerbia és Bosznia bizonyos részeit. Ebben az esetben azonban Ausztriának joga lesz annektálni a török Horvátországot és Boszniának bizonyos, azzal határos részeit azon tervnek megfelelően, melyet később fognak kidolgozni. Oroszországnak viszont ebben az esetben meglenne a joga, hogy visszacsatolja magához Besszarábiának azt a részét, amelyet az 1856. évi szerzédős értelmében engedett át. Ha pedig, végül, a keresztények sikerei következtében az Ottomán Birodalom teljesen összeomlanak Európában, Bulgária és Rumélia független fejedelemségeket alkothatnak természetes határaik között. Epirusz és Thesszália Görögországhoz csatlakozhatna. Konstantinápoly szabad várossá lehet."2 A korabeli nagyhatalmi politika egészen megszokott fogása volt ez a megegyezés, a nagyhatalmak saját érdekszféráik megtartására, sőt kibővítésére törekedtek, ilyen fogal-2 Uo. 334.