Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

182 FOLYÓIRATSZEMLE tudományig" c. írása és számos, kortársaihoz írott levele tanúsítja. Olyan problémák tisztázásában emeli ki a szerző Engels munkásságának jelentőségét, mint a történettudomány a tudományok rendszerében, vagy a történelmi igazság problémája. Ismeretelméleti megállapításaiban Engels mindig különös figyelmet szentelt a történetiség aspektusának. Fontosnak tartotta a történelem, mint társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai folyamatok összessége, és a történeti módszer, a történelem mint tudomány viszonyának, kapcsolatának és különbségének tisztázását. A társadalmi lét fejlődésének történeti vizsgálatánál a természeti feltételek, a földrajzi környezet jelentőségét is hangsúlyozta. Törvényszerűségeket keresett a társadalmi lét különböző formáinak kapcsolatában, ezek fejlődésében, a formák belső mozgásában. Ennek feltárását tekintette a történettudomány fő feladatának is, amit csak a történelmi materializmus, mint módszer segítségével oldhat meg. Rámutatott a történelmi materializmus és a történettudomány, mint olyan, különbségeire. Előbbi a társadalom fejlődésének általános törvényszerűségeit foglalja magába, ezért kategóriái általánosítottak, absztraktak, az egyetemesség jegyeit viselik magukon. A történettudomány a társadalomfejlődés konkrét megnyilvánulásait elemzi, rendszerezi, a törvényszerűségek felismerésének igényével. Természetesen a törvényszerű a történelemben számtalan véletlenszerű jelenségen keresztül, igen bonyolult áttételek révén érvényesül, ami megnehezíti a kutató munkáját, s a helyes módszer (történelmi materializmus) fontosságára utal. Maguknak a folyamatoknak, az őket mozgató törvényszerűségeknek a kimutatásánál Engels gyakran megfogalmazta a társadalmi tudat, a társadalom szellemi arculata és a kiemelkedő személyiség ill. nézeteik, törekvéseik jelentőségét. Münzer, Luther, az 1848-49-es német események alakjai, Garibaldi, III. Napóleon, Bismarck általa megrajzolt portréi, a róluk írt értékelés iskolapéldáját adták a történelmi személyiségek beillesztésének a társadalmi, történelmi folyamatba. A történelmi fejlődés motorjának, az osztályharcnak a kérdését a történetkutatás alapproblémájának tekintette. Törvényszerűségeit, jelentőségét, következményeit, hatását és amit szerzőnk különös hangsúllyal említ - menetének konkrét feltárását elengedhetetlen követelménynek tartotta. A történettudomány tárgyának mint végtelen sok formában rejtőző, megjelenő törvényszerű folyamatok láncolatának az Engels által is megfogalmazott adekvát értelmezése - állapítja meg Golman - kizárja az események sztereotip leírását, mint módszert, de egyben a sematizálás lehetőségét is. Ebből a szempontból is fontos a történeti konkrét kategóriája, amelynek Engels is különös figyelmet szentelt. Tanúsítják ezt azok a jegyzethalmok, amelyeket írásaihoz - rendszerezve, koncepcióba építve, lényegüket megértve - felhasznált és olyan munkái, mint ,Λ német parasztháború", „Forradalom és ellenforradalom Németországban", „A család, a magántulajdon és az állam eredete", valamint ,Az erőszak szerepe a történelemben" stb. Foglalkozott Engels a történettudomány sajátosságaival. Szerzőnk a vonatkozó megállapítások közül kiemeli, hogy a történettudománynak folyamatok részei, mozzanatai alapján kell rekonstruálnia a történelmi folyamatokat. A forráskutatás kérdését érinti, hogy a különböző korok, problémakörök forrásbázisa igen egyenetlen. Ez kihatással van az alkalmazható módszerre. A történettudomány lényeges sajátosságának tekintette Engels — a tényleges folyamatok alapján -, hogy az események egyedi jellegűek, az ismétlődés igen viszonylagos, ritka, ami azt is jelenti, hogy a társadalomfejlődés általános törvényszerűségei mindig sajátos, egyedi konkrét eseményekben öltenek testet. A források egyenetlen volta, egyedisége bonyolulttá teszi a történeti megismerést, s azt eredményezi, hogy ritkán jutunk lezárt, végső igazságokhoz. A forrásbázis szüntelen bővülése, az elmélet és a módszer tökéletesedése gyakran átértékeléseket, újraértelmezést tesz szükségessé. Természetesen ez egyáltalán nem jelent agnoszticizmust, csupán a történeti megismerés folyamatos fejlődését mutatja. A történettudomány nyersanyagának tekintett források kutatása, kritikai elemzése mellett a történeti megismerésben Engels fontos szerepet tulajdonított az analógiáknak, a komparatisztikának, a dialektika érvényesítésének, s a társadalmi folyamatok alternatív jellegének. A cikk befejező része azt taglalja, hogy Engels véleménye szerint mi a jelentősége a történettudomány eredményeinek az adott kor társadalmi tudata, s ezen keresztül tényleges folyamatainak átalakulásában. (VoprosziIsztorii 1976. 3. sz. 91-110. I.) M.