Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
174 TÖRTÉNETI IRODALOM De nemcsak a haladó erőket, hanem a weimari köztársaságot is támadták, mint amely nem volt képes megoldani a német politikai és gazdasági élet központi problémáit. Ezért a gazdasági szervezetek és a monopolisták az NSDAP-t, illetve egy „erős embert" akartak az ország élén látni (27, 30. dok.: beadvány a birodalmi elnökhöz). A jobboldali előretörés, de különösen az életkörülmények gyors romlása az értelmiséget és a középrétegek jelentős részét is rádöbbentette arra, hogy saját érdekében is a munkásosztály küzdelmét kell támogatnia. Az egyre erősödő reakcióval szemben csak a munkásosztály egységének helyreállításával lehetett volna eredményesen felvenni a küzdelmet, a szociáldemokrata vezetők azonban egyértelműen jobbra nyitottak (35, 44, 46, 47. dok.: SPD felhívás, Schacht levele Hitlerhez). A porosz szociáldemokrata kormányt puccsal megdöntötték, de a szociáldemokrata és szakszervezeti vezetők még ekkor sem szegültek szembe a jobboldal nyílt támadásával (56. dok.: újságcikk). A politikai és gazdasági vezetők Hitlert további támogatásukról biztosították (62, 63, 73. dok.: Schacht levele Hitlerhez), a kormány pedig szükségrendeleteivel már a náci diktatúra bevezetését készítette elő (58, 65. dok.: a birodalmi elnök rendelete). Ezzel egyidőben a nyugati nagyhatalmak úgy látták, hogy a belső változásokon keresztülment Németország kiérdemli a fegyverkezés terén az egyenjogúságot (76. dok.: az öthatalmi nyilatkozat). Mivel 1932 őszén a baloldal erőinek koncentrálásával komoly veszélybe sodorta az agresszív terveket, legfőképpen az ezekben érdekelt gazdasági vezetők látták szükségét Hitler azonnali hatalomra juttatásának (79. dok.: vallomás a nürnbergi perből). Az SDP még a hatalomátvétel után is elutasította az egységfrontba törmörülésre felszólító kommunista felhívást. Ezzel a szervezett munkásság hosszú időre elvesztette utolsó komoly esélyét is, hogy gátat vethessen az elkövetkező évek már akkor kirajzolódó borzalmainak. Az utóbbi három füzet függelékében időrendi táblázatot, birodalmi elnöki, birodalmi gyűlési és országgyűlési (Landtag) választási eredményeket, valamint áttekintést a kormányváltozásokról, statisztikai adatokat és személynévmutatót találunk. A fenti dokumentumkiadványokat lapozgatva arra gondolunk, hogy nagyon hasznos volna, ha a magyar történelem újabbkori dokumentumaiból mi is hasonló átfogó jellegű kiadványokat jelentetnénk meg. Barabás László JAHRBUCH DER HISTORISCHEN FORSCHUNG IN DER BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND (Stuttgart, Ernst Klett Verlag, 1974) A tudományos kutatások tervezése és irányítása vagy legalábbis befolyásolása nemcsak hazánkban, hanem világszerte egyre inkább foglalkoztatja mind az erre hivatott szervezeteket, illetve vezetőit, mind pedig magát a szakközvéleményt. Különös gondokkal küzd ebben a tekintetben a történettudomány, ahol a kutatóhelyek nagy száma, egymástól való elszigeteltsége, nem utolsósorban pedig a kutatók igen gyakran és néha szinte szeszélyesen csapongó érdeklődése olyan mennyiségű és annyira szerteágazó témákat szül, hogy nemcsak a tervezés, de még a kidolgozás alatt levő problémák áttekintése is megoldhatatlan feladatnak tűnik. Ezért mind az általános információ, mind pedig a témák összehangolására irányuló törekvés szempontjából figyelemreméltó kezdeményezés a nyugatnémet történészek címben jelzett évkönyve. Az előzményhez tartozik, hogy 1972-ben vezető történészek részvételével létrejött egy munkaközösség az egyetemeken kívüli kutató intézetek munkájának elősegítésére, amely az első feladatot a jelenlegi tudományos irányok, ill. kutatási témák felmérésében jelölte meg. Ennek eredményeképpen jött létre a szóbanforgó, 600 oldalas évkönyv a sokoldalú tájékoztatás, a különböző intézmények és kutatók közötti kooperáció elősegítése, továbbá a történeti kutatások, a történetírás tudományos jelentőségének és társadalmi hatékonyságának növelése céljából. Ε célt a legfontosabb elvi és kutatási problémaköröket összefoglaló tanulmányok, valamint a kutatott vagy kutatásra kerülő témák részletes és igen precíz felsorolása szolgálja. Számunkra különösen az előbbiek a fontosak, hiszen ezek tartalmazzák a nyugatnémet történetírást leginkább
