Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 581 pontban, a kisebbségi kérdésben nem tudtak megegyezni, nem jött létre még ideiglenes megállapodás sem. (Az első két kérdésben történt megegyezés a harmadik pontnak a függvénye volt.) Bled értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a kétségtelen tényt, hogy olyan megállapodásról van szó, amely nem lépett életbe. Ami Bledben, a szerző fent említett szavai szerint is megvalósult, hogy ti. „a magyar diplomácia hosszas erőfeszítések után végül szét tudta robbantani a kisantantot"49 — az nem keresztezte Németország terveit, hanem ellenkezőleg. Hiszen Hitler első pillanattól kezdve erre törekedett. Ezt Csehszlovákia elszigetelése, illetve felszámolása révén akarta elérni. Pritz, hogy a fent idézett, a kisantant szétrobbantására vonatkozó megállapítása ne mondjon ellent az egyértelműen németellenesnek minősített bledi egyezménynek — új elméletet állított fel arról, hogy a tárgyalt időben Hitler kisantanttal kapcsolatos politikája megváltozott: „míg korábban a kisantant megbontását tűzte napirendre, addig most egyik tagállamának megsemmisítését".5 0 Először is Hitler Csehszlovákia megsemmisítését nem most, vagyis 1938 nyarán tűzte napirendre, hanem egy évvel korábban, 1937 novemberében a Hossbachféle konferencián.5 1 A német diplomácia a kisantant megbontására irányuló lépéseivel egy időben, azzal párhuzamosan készítette elő Csehszlovákia megsemmisítését. A két törekvést nem helyes egymástól elválasztani s még kevésbé szembeállítani. Tehát 1938-ban semmilyen minőségi fordulat nem következett be a németek kisantanttal kapcsolatos politikájában. Másodszor Hitler a Csehszlovákiával való megegyezést nemcsak az 1938-ban bekövetkezett állítólagos fordulat után ellenezte, hanem első pillanattól kezdve. Hiszen közismert, hogy röviddel hatalomra kerülése után már azt tanácsolta Gömbösnek, hogy Magyarország minden erejét Csehszlovákia ellen koncentrálja. Ezt a „tanácsot" a későbbi években német részről számtalanszor megismételték. Tehát a Csehszlovák Köztársasággal való megegyezés mindig is németellenes tett lett volna, nemcsak 1938-ban. De a megegyezést a magyar kormányok sem akarták. Erre nem is került sor Bledben sem. És ez a lényeg. A szerző az én megállapításaimmal igyekszik alátámasztani állítását. Méghozzá úgy, hogy könyvemből egy-egy mondatrészt összefüggéseiből kiragad, félremagyarázza, s azt próbálja bizonyítani, hogy Hitler kisantanttal kapcsolatos taktikájának megváltoztatása kérdésében kimondatlanul az általa képviselt álláspontot vallom.52 Neurath 1937 júniusi budapesti tárgyalásairól van szó. Könyvemben ezzel kapcsolatban utaltam arra, hogy a német külügyminiszter bizonyos megértéssel fogadta Kánya arra vonatkozó érvelését, hogy Jugoszlávia magatartása miatt kénytelen tárgyalni Csehszlovákiával is, de minden erejét latba vetette, hogy Magyarországot visszatartsa attól, hogy az egész kisantanttal, vagyis Csehszlovákiával is megegyezzen.53 Majd idéztem Kánya erre vonatkozó alábbi 4 9 Uo. Bár ezt ilyen határozottan és egyértelműen nem állítanám, hiszen formálisan a kisantant tovább fennmaradt. Itt inkább arról van szó, hogy Bled után a kisantant szétesése meggyorsult, lényegében megszűnt létezni. so Pritz: i. m. 659. 5 ' ADAP Serie D. Bd. I. 19. sz. dok. 25-32. 1. s ' Lásd .Ádám Magda: Magyarország és a kisantant. 258-262. Az itt szereplő' egyik mondatom, amelyet Pritz helyeslőleg idéz, nem pontos, s ezért félreérthető. Helyesen így kellene hogy hangozzék: „Napirenden már nem csak a kisantant megbontása, hanem egyik tagállamának a megsemmisítése állt." 5 3 Lásd: Ádám Magda: Magyarország és a kisantant. 157. 10 Századok 1977/3
