Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
580 VITA hátbatámadását. Tehát mindez éppen hogy a német imperialista törekvésekhez való igazodást jelentette. Akárcsak az a tény, amire a szerző is utal, hogy ti. Csehszlovákiával a magyar kormány nem akart és nem is egyezett meg. Mi váltotta ki a németek Bled fölötti nagy felháborodását? Mindenekelőtt az, hogy kezdetben nem látták tisztán, mi is történt Bledben (a kiéli és a bledi tárgyalások majdnem egybeestek). Egy magyar-kisantant megegyezéstől tartottak (ami tényleg ellenkezett volna terveikkel). A tisztánlátást zavarta az eseményt felnagyító kisantant és nyugati sajtó. Téves Pritznek az az állítása, miszerint Ribbentrop rögtön tudta „az ezen lépés (Bled - Á. M.) mögötti magyar szándékot, a jugoszláv semlegesség biztosítását".4 5 Sem Ribbentrop, sem a töbi náci vezető nem tudta rögtön, hogy a bledi megállapodások mögött a jugoszláv semlegességnek a biztosítása húzódik meg, különben érthetetlen lett volna a magyarok ellen Kielben intézett kirohanása (hiszen ez teljesen egybevágott a nácik terveivel). Maga a szerző is másutt helyesen arról ír, hogy Kánya erre vonatkozó magyarázkodását Ribbentrop gyanakvással fogadta. De akkor melyik tétel áll? Mert a kettő ellentmond egymásnak. Vagy Ribbentrop „rögtön tudta" és akkor nem fogadta gyanakvással Kánya magyarázkodását. De ha gyanakvással fogadta, akkor viszont nem tudta rögtön. Ez utóbbi a helytálló. Azt, hogy Bled mögött valóban a jugoszláv semlegesség biztosítása húzódik, azt Ribbentrop csak később — a kiéli tárgyalások legvégén —, a bizalmasan szerzett információk alapján tudta meg. Ezután a magyar kormánnyal szemben dühe enyhült, de bizalmatlansága nem szűnt meg, mert tisztában volt azzal, hogy Blednek ezen túlmenő funkciói is vannak: biztosítani Magyarország lavírozási politikáját, s Németország zsarolását. Ellentmond saját magának Pritz a következő megállapításaival is. Azt fejtegeti ugyanis, hogy Ribbentrop szemrehányásainak- akkor lett volna alapja, „ha Bledben végleges megállapodás történt volna. De nem az történt — folytatja. — A magyar diplomácia hosszas erőfeszítések után végül is szét tudta robbantani a kisantantot."46 Ε megállapítás ellenére (amely önmagában cáfolja Pritznek Bleddel kapcsolatos koncepcióját), a szerző a következőképpen folytatja: „. . . egy pontig helytálló Ribbentrop konklúziója. Az elfogulatlan olvasó (ti. a bledi kommüniké olvasója) azt fogja mondani, hogy Magyarország elkülöníti magát a német—cseh politikától."47 Vajon egy egyezmény jellegét az határozza meg, hogy milyennek látja a kommünikét olvasója? Vagy egyáltalán, hogy milyen a róla szóló kommüniké? Vagy, hogy miként interpretálja egy-egy politikus? Nem állnak-e egy kutató rendelkezésére ennél megbízhatóbb források egy-egy történelmi esemény jellegének meghatározásánál? Pl. egyezmény esetében a tárgyalások jegyzőkönyve s a megállapodás szövege? Azok tanulmányozását azonban Pritz elmulasztotta, különben nem állította volna azt, hogy Magyarország ,,a kisantanttal mint egésszel ideiglenes megegyezést kötött".48 Ideiglenes megállapodás jött létre Magyarország és a kisantant két állama: Jugoszlávia és Románia között valamennyi, vagyis mindhárom kérdésben. Csehszlovákiával, miután a harmadik 45 Uo. 46 Uo. 41 Uo. " Uo.
