Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 579 saját integritásának védelmét, a saját nemzeti érdekeit, vagy vélt érdekeit tartotta szem előtt. Jugoszlávia és Románia a Magyarországgal kötött megnemtámadási szerződéssel kívánta biztosítani a trianoni határokat, hogy így azok veszélyeztetése nélkül kívül maradhassanak egy esetleges háborún. Magyarország pedig meg kívánta szerezni a fenti két állam semlegességét egy Csehszlovákia elleni háborúhoz. Ezek a németellenesnek éppen nem mondható törekvések nyilván más megítélés alá esnek. A dunai államok viszonyainak normalizálására tett utolsó kísérlet kudarccal végződött. Közvetlen oka a magyar politika volt. Ha azonban mélyebb összefüggéseit vizsgáljuk, akkor ennél jelentősebb okokat találunk, amelyek Németország Duna-medencei pozícióiból és a nyugati hatalmak ingadozó, bizonytalan politikájából adódtak. A kettő együtt csak ezt eredményezhette. A bledi események ismét bizonyították, hogy a brit politika milyen determináló volt a közép- és délkelet-európai kis államok magatartására. 1938 tavaszán mozgásba hozta valamennyiüket, méghozzá Németország és Olaszország ellen. Az 1938 nyári politikája viszont leszerelte és megbénította az erre irányuló cselekedeteiket, s a tengelyhez való alkalmazkodásra késztette őket. Pritz tanulmánya leegyszerűsítve, kizárólag magyar aspektusból, egyoldalúan tárgyalja a problémát. Pedig négy, nem csak azonos, de nagyon is eltérő külpolitikai célt követő államról volt szó, nem is beszélve a Bled hátterében álló különböző nagyhatalmi törekvésekről. Az ellentétek erősebbnek bizonyultak a közös törekvéseknél, azért tudta Hitler végül is megtorpedózni ezt a tervet is. A továbbiakban szeretném kimutatni, hogy Pritz Magyarország viszonylatában tett megállapításai nem helytállóak, illetve ellentmondásosak. (Bled négy résztvevője közül legkevésbé Magyarországra lehet alkalmazni Pritz egyoldalú álláspontját az egyezmény jellegét illetően.) Ugyanakkor, amikor kategorikusan kijelenti, hogy Bled lényege a német imperialista tervek megakadályozása volt, könyvem nyomán — tanulmányában azonban erre nem hivatkozik — ír a magyar kormány diszkrimiánciós politikájáról Csehszlovákiával szemben. Arról, hogy a Csehszlovák Köztársasággal nem akart megegyezni, hogy Bled fő célja a jugoszláv semlegességnek, illetve a déli határoknak biztosítása volt Magyarországnak egy Csehszlovákia elleni háborúfjájhoz, sőt arról is ír, hogy a magyar kormánynak sikerült Bledben Csehszlovákiát a megegyezésből kirekesztenie, a kisantantot szétrobbantania.44 S észre sem veszi az ellentmondást. Hogyan lehet mindezeket beilleszteni az egyértelműen németellenesnek beállított bledi egyezménybe? Vegyük szemügyre a fentiek közül a következő két megállapítást. Az egyik szerint Bled lényege a német imperialista tervek megakadályozása, a másik szerint Bled fő célja a jugoszláv semlegesség biztosítása. Az egyik tétel ugyanis kizárja a másikat. Egy történelmi jelenségnek — még ha ellentmondásos is — nem lehet két homlokegyenest ellentétes fő tendenciája. Ha Bled fő célja a jugoszláv semlegesség biztosítása volt, akkor lényegét nem lehet a német imperialista tervek megakadályozásában látni. Hiszen a jugoszláv semlegesség biztosítása — amit a tengelyhatalmak is sürgettek — nem öncélú törekvés volt, hanem nagyon is meghatározott funkciója lett volna Németországnak Csehszlovákia elleni háborúja esetén. Mégpedig az, hogy biztosítsa a feltételeket Magyarországnak az abban való részvételéhez, vagyis kizárja a magyar hadsereg délről történő 44 Pritz: i. m. 658.
