Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
578 VITA hadviselést. Végül, de nem utolsósorban egyezményben biztosítani Jugoszlávia semlegességét.4 1 A kiéli tárgyalásoktól látszólag független, de azzal szorosan összefüggő bledi konferencián lényegében az következett be, amit a magyar kormány előre eltervezett 42 Jugoszlávia és Románia viszonylatában megállapodott mindhárom, a fegyverkezési egyenjogúság, a megnemtámadási egyezmény és a kisebbségi kérdésben. Csehszlovákiát a kisebbségi kérdésben teljesíthetetlen követelések elé állította s a megegyezésből kizárta. Nem sikerült azonban megvalósítani, amit Kánya úgy fogalmazott meg, hogy a tárgyalások Analizálása is, bármely relációban, függetlenül történhessék a másik két viszonylatban folytatott tárgyalások eredményeitől. Nem sikerült, mert a jugoszláv kormány a nyugati hatalmakra és a belpolitikai helyzetre való tekintettel, nem merte ilyen nyíltan cserbenhagyni szövetségesét. Az erre való készségét Stojadinovií Bled után azonnal titkos üzenetekben hozta Budapest tudomására.43 Noha a magyar kormány nem tudta teljesen keresztülvinni elképzelését, nem tudta rávenni Jugoszláviát és Romániát, hogy Csehszlovákiától függetlenül véglegesítse a bledi megállapodásokat, Bled a magyar diplomácia győzelmét jelentette. Bár meg kell jegyezni, hogy a szomszéd államok történetírása Bledet a kisantant győzelmének tekinti: a magyar kormánynak nem sikerült a kisantantot felrobbantani, ami fő célja volt; tagjai egységesek maradtak a magyar kérdésben, szolidárisak Csehszlovákiával. Ha formális oldalát nézzük, akkor igaz ez a tétel, viszont ha a tényleges helyzetet vesszük alapul, akkor nem. Tény, hogy a kisantant de jure még egy kis ideig fennmaradt. Bled után fellépő agóniája azonban arról tanúskodik, hogy gyógyíthatatlan sebet kapott. Úgy gondoljuk, hogy a fentiekben előadottakból kiderült Bled összetettsége, ellentmondásossága, az, hogy meg nem valósult kísérletről van szó, egy tervről, amely a közép-európai békét kívánta szolgálni egy rendkívül kiélezett helyzetben és ezt kétségtelenül pozitívan kell értékelni. Kiderült azonban az is, hogy az események három résztvevője Blednek más funkciót is szánt. Nem a közép-európai biztonságot, hanem ki-ki a 4 1 Stojadinovié Jugoszlávia semlegességére vonatkozó, Berlinben és Rómában tett ígéretében a magyar kormány nem bízott, mert, ahogy érveltek, bizalmas információk vannak arról, hogy a jugoszláv miniszterelnök ennek ellenkezőjéró'l biztosította Prágát és Párizst. 4 2 Sok jel mutat arra, hogy a magyar kormány csak Jugoszláviával szeretett volna megegyezni. Nem szívesen kötött megnemtámadási egyezményt Romániával (perspektivikus tervei miatt). Stojadinovié azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Romániával Magyarország azonos alapon tárgyaljon, mint Jugoszláviával. 4 3 Röviddel a bledi konferencia után Stojadinovié Rómán keresztül üzent a magyar kormánynak, hogy belpolitikai helyzetére való tekintettel Bledben nem véglegesítette a megállapodást (a kormányválság, amely fél évvel késó'bb Stojadinovié megbuktatásához vezetett, már érlelődött). Biztosította azonban Mussolinit: amennyiben Csehszlovákia rövid időn belül nem rendezi viszonyát Magyarországgal, Jugoszlávia a Bledben parafált egyezményt aláírja, majd ratifikálja. Reméli, hogy Románia ugyanazt teszi. München, illetve az első bécsi döntés miatt erre nem került sor. Ezt követően a magyar kormány ugyanis Romániával nem akarta véglegesíteni a bledi egyezményt. Az olasz diplomácia aktívan támogatta ezt az elképzelést. Jelentős szerepet játszott Csáky magyar külügyminiszter tervezett belgrádi útjának előkészítésében. Stojadinovié hajlandónak mutatkozott — legalábbis szavakban - Románia nélkül is véglegesíteni a megállapodást, 1939 februárjában bekövetkezett bukásával a kérdés mindenesetre lekerült a napirendről. Stojadinovié megbuktatásában a belső ellenzék és a nyugati hatalmak mellett Bukarest is szerepet játszott.
