Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 565 Miért ment bele Hitler a müncheni megoldásba? Miért mondott le eredeti tervéről, Csehszlovákia teljes feldarabolásáról. Ebben nem Magyarország, hanem Nagy-Britannia játszotta a döntő szerepet. Hitler hatalomra kerülése után azonnal felismerte, hogy elképzeléseinek megvalósításához hosszú ideig Nagy-Britannia jóindulatára lesz szüksége, hogy a brit magatartáson múlik, sikerül-e „békésen" megvalósítani azokat a terveket, amelyek Németország gazdasági, stratégiai és katonai helyzetét voltak hivatva megerősíteni, illetve felkészíteni a tervezett európai háborúra. A náci diplomácia szem előtt tartotta ezt a szempontot, s kezdettől fogva kímélte a brit érzékenységet (a gyarmati kérdést átmenetileg nemigen feszegette) és egy-egy kalandor lépés megtételénél vigyázott arra, hogy „ne feszítse túl a húrt", vagyis ne lépje túl azt a határt, ami már elfogadhatatlanná tenné cselekedeteit a brit politika irányítói, illetve az angol közvélemény számára. Hitler tisztában volt azzal is, hogy miután Anglia még nincs felkészülve a háborúra, s az angol közvélemény fél a háborútól, ez a határ messzire kitolható. Azt is helyesen ítélte meg, hogy az angol álláspont döntő hatással van a francia politikára és hadseregre, s hogy a francia magatartás — különösen a Rajna-vidék megszállása után — az angolokéhoz igazodik, a csehszlovák válság időszakában pedig már teljesen annak van alárendelve. Az angol külpolitika alapgondolata: Németországgal együttműködni, békés úton teljesíteni Hitler ,jogos" igényeit s így elejét venni a háborúnak, visszautasítani, s lehetőleg felszámolni a francia—szovjet—csehszlovák szövetséget, amely .joggal" irritálja Hitlert, hiszen a szocialista Szovjetuniónak az európai politikába való bevonását jelenti.16 Tehát a kollektív biztonsági elveket, amelyek képesek lettek volna a háborút megakadályozni, a brit politika visszautasította, külön utakon járt. Kritikus kezdete Halifax németországi látogatása volt 1937 novemberében, logikus folytatása München és tragikus befejezése 1939 márciusa. Halifax látogatásának a lényege abban volt, hogy Hitler ígéretet kapott: Anglia nem fog szembeszállni Németország közép-európai behatolásával, egy feltétel mellett, ha tekintettel lesz a brit közvéleményre, s nem fog erőszakot alkalmazni, s megelégszik azzal, amit „peaceful solution"-nak neveznek.17 Berlinben pontosan megértették és helyesen interpretálták Halifax közlésének értelmét. Halifax látogatásával kezdetét vette az ún. csehszlovák válság, amely 1938 őszéig — Münchenig tartott. Ez idő alatt az angol külpolitika irányítói számtalanszor tudomására hozták Hitlernek, hogy mindent megkap, amit Csehszlovákiától követel, csak ne nyúljon fegyverhez.1 8 (A német követelések kezdetben a szudétanémetek különböző jogaira, később az általuk lakott területek elcsatolására vonatkoztak.) Az ellenzékre és a közvéleményre való tekintettel a fegyveres akcióban, csak adja át területét a német támadáshoz. Politikai és morális okokból ugyan fontos lett volna, hogy Magyarország is támadjon. De ezek a szempontok soha nem játszottak jelentős szerepet Hitlernél, terveinek mérlegelésénél. 16 A Vansittart- és Churchill-félc kör, valamint a Munkáspárt az angol hivatalos politikával ellentétben a Szovjetunióval való együttműködést szükségesnek tartotta. 1 7 ADAP Serie D. Bd. I. 31. sz. dok. 45-46. 1 ® Az angol konzervatív körök álláspontját pregnánsan fejezte ki Buttler angol államtitkár Hitler szárnysegédjének, amikor azt tanácsolta neki „do not shoot but strangle", lőni nem szabad, megfojtani igen. O. L. Küm. pol. 1938-7/25-1828. 10 Századok 1977/3
