Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
566 VITA Chamberlain, az appeasement politika fő képviselője, kénytelen volt egy-egy kiélezettebb helyzetben erélyesen fellépni Hitler ellen s figyelmeztetni a Fiihrert, hogy amennyiben háborút indít Csehszlovákia ellen, számolnia kell azzal, hogy szemben találja magát Angliával is. Ilyen hangvételű volt az Anschluss hatására elhangzott március 24-i parlamenti beszéde,19 de még inkább a májusi válsággal kapcsolatos megnyilatkozásai, így Berlinbe küldött demarscha.2 0 A Németországgal kapcsolatos brit politika a csehszlovák kérdésben, amelyet az egyidejű ígéretek és fenyegetések jellemeztek, 1938 szeptemberében változáson ment keresztül. A kettősség megmaradt, a hangsúly azonban egyre inkább az előbbin volt. A nyomást a „békés megoldás" érdekében most nem Berlinre, hanem Prágára gyakorolták. Szeptember első hetében Henderson berlini angol nagykövet lázas diplomáciai tevékenységet fejtett ki az angol-német megegyezés érdekében.21 Londonban már szeptember elején döntöttek Chamberlain németországi útjáról. Az erre vonatkozó terv, amely a „Zet" nevet kapta már éppúgy készen állt, mint Chamberlain indulásra kész különrepülőgépe. A tervet azonban a legnagyobb titokban tartották. Sikeres megvalósítása érdekében fontosnak vélték, hogy 1. meglepetés erejével hasson, 2. olyan időpontban váljék ismertté, amikor a háborús pszichózis magasra hág. így az ellenzéknek nem lesz módjában a tervet meghiúsítani. Magát a királyt is, aki szkeptikusan szemlélte miniszterelnökének Csehszlovákiával kapcsolatos politikáját — az utolsó pillanatban, közvetlenül Chamberlain németországi útja előtt tájékoztatták. Az angol miniszterelnök csak francia kollégákat, Daladier-t és Bonnet-t avatta be a „Zet" tervbe. Tőlük már nem kellett tartani, hiszen előzetesen több alkalommal kijelentették, hogy mindenhez hozzájárulnak, amit az angol kormány szükségesnek ítél a csehszlovák válság rendezésére, a háború elkerülésére. Az események további fejlődése szempontjából lényeges Chamberlain szeptember 11-i nyilatkozata a sajtókonferencián. Németország mindent megkaphat, amit akar, háború nélkül" — jelentette ki a brit miniszterelnök.2 2 Hitler pontosan ítélte meg a mondat értelmét és lényegét, vagyis azt, hogy Anglia támogatja mindennemű, a Szudéta-vidékkel kapcsolatos követelését, illetve a terület Németországhoz való békés úton történő csatolását. A Führer átmenetileg ennél többet nem is akart. Még aznap utasította az illetékesekét, dolgozzanak ki részletes tervet a Szudéta-vidék megszállására.2 3 Vagyis a brit álláspontot figyelembe véve döntött, amely lehetővé tette számára, hogy ezt a jelentős kérdést háború nélkül oldja meg. 19 Documents on British Foreign Policy, Series III. vol. I. 114. sz. dok. 95-97. 20 Hitler a májusi válságot erőpróbának szánta. Kísérletnek, hogy meddig mehet el az agresszivitásban. Május 19-20-a között tanácskozott Keitel és Brauchitsch tábornokkal. Megtárgyalták Csehszlovákia megtámadásának lehetőségeit. Az elképzelés az volt, hogy ha Anglia nem lép közbe, megkísérlik a csehszlovák kérdést már tavasszal megoldani. Ε tanácskozáson értesült Hitler Ribbentroptól, hogy Henderson berlini angol nagykövet tudomására hozta: Anglia nem marad tétlenül, ha Németország megtámadja Csehszlovákiát. - ADAP Serie D. Bd. II. 184., 185., 186. sz. dok. 246-256. 1. Ez eldöntötte a kérdést. Hitler visszavonult. 21 A berlini angol nagykövet minden erejét latba vetette, hogy kormányát visszatartsa olyan megnyilatkozástól, amely Hitlert felingerelné, mert ez esetben - ahogy érvelt - tényleg fegyverhez nyúl. 22 Chamberlain fenti nyilatkozata válasz volt Göring májusi háborús hangvételű uszító beszédére. Ld. V. Král: Plan „zet". Praha. 1973. 2 3 Procès des grands criminels de guerre. XXXIX. köt. 536.1.
