Századok – 1977
Közlemények - Gierszewski; Stanislaw: Rézexport Magyarországról Gdańskba a 16. század első felében 534/III
536 STANISLAW GIERSZEWSKI Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az egyes árukat egymástól elválasztva tárgyaljuk. Magyarország területéről Lengyelországba rezet, vasat, ökröt, szilvát és bort szállítottak, az ellenkező irányba pedig posztót, sót, ólmot és angolnát. Az ólmot, mint ismeretes lengyel bányákból felső-magyarországi kohókba szállították, hasonlóképpen a só is Magyarországra ment. A Magyarországról felhajtott ökröket lengyelországi fogyasztásra szánták és szárazföldi úton exportálták.8 Csak lengyelországi használatra, tehát nem további. Gdanskon keresztül történő export céljára szállították Magyarországról a bort a 16. sz. közepéig.9 Források igazolják a posztó, hering és réz importját Gdanskon át, többek között magyarországi használatra. Hiányoznak azonban az adatok a Gdanskból jövő külföldi posztó és hering magyarországi eladására vonatkozóan. A krakkói vámkamara 1509/10., 1533/34. és 1549/50. évi regisztereiből csupán az derül ki, hogy lengyel hal legfontosabb vevői Bártfa, Késmárk, Kassa, Lőcse, Pozsony és Liptószentmiklós kereskedői voltak.10 Vannak azonban ismeretlen adatok is: az első ismeretlen a lengyel halimport, a második ismeretlen a magyarországi import nagysága. A heringet Magyarországra (éppúgy, mint a szilvát Magyarországról) nem elsősorban a Visztulán, hanem szárazföldi úton szállították, méghozzá kerülő utakon, Közép-Lengyelország városain keresztül. Ezért hiányosak a krakkói vámkamara feljegyzései. Ezen kívül heringet Kis-Lengyelországból éppúgy küldtek Cseh- és Morvaországba, valamint Sziléziába is.1 1 Véleményünk szerint a Magyarországra irányuló halexportot illetően csak homályos feltevések lehetségesek. Feltételezhető, hogy Gdansk felvevő piacának központját a szepességi városok képezték, határai azonban tovább, déli irányba nyúlhattak. Emellett szól Kassa részvétele a halkereskedelemben. Több okból sem lehet arról beszélni, hogy Gdansk vasforgalmában Magyarország döntő szerepet játszott volna, jóllehet néhány szerző azt állítja, hogy a vasat onnan a 15. és 16. században Gdanskba szállították.1 2 Lengyelország, mint ismeretes, a vasat már középkorban Magyarországról importálta. A 16. század első felére vonatkozóan azonban nincsenek egyértelmű adatok. A Visztula-menti várkamara (Wioctawek) által bejegyzett vasat Gdaiískba vitték. A gdanski vámkönyvekben bejegyzett vas származhatott Magyar-' K. Pieradzka: Handel Krakowa ζ Wçgrami w XVI w., Krakkó 1935, 227, R. Rybarski: Handel i polityka handlowa Polski w XVI stuleciu, Warszawa 1958, t. I. 69, M. Matowist: Górnictwo w s'redniowieczncj Europie s'rodkowej i wschodniej jako element struktury spoteczno-gospodarczych XIII-XV. w., „Przeglad Historyczny", t. 63. 1972. z. 4. 590. Megemlítik a tiszafa kivitelét is Lengyelországba (1552) Ο. R. Halaga: Kosice-Balt. Vyroba a obchod ν styku vychodoslovenskych miest s Pruskom (1275-1526), Kosice 1975,41. 9 S. Kutrzeba: Wisla w historii gospodarczej dawnej Rzeczypospolitej, Warszawa, 1920, 29. G. Komoróczi: Uwagi na temat wywozu wçgierskich win do Polski w XVI-XVIII w., „Rocznik Lubelski" t. III. 1960, 84 -91. E. Fügedi: Der Aussenhandel Ungarns am Anfang des 16. Jahrhunderts, „Der Aussenhandel Ostmitteleuropas . . ." c. kötetben, 69-70, 73. Ld. még: Ο. R. Halaga: Spojenia slovenskych miest s Polskom a Rusoudo 16 stor. „Historicke Studie" XI. 1966, 162. és J. M. Matecki: i. m. 82. és IX. táblázat. 10 K. Pieradzka: i. m. 230 és R. Rybarski: i. m. II. kötet, 174. " J. M. Matecki: i. m. 70-73, 87-91, 130-131, 141, 177, R. Rybarski: i. m. II. kötet, 79, 172-174. 12 R. Rybarski: i.m. I. kötet 136, B. Zientara: Dzieje matopolskiego hutnictwa zelaznego XIV-XVII. wiek, Warszawa, 1954, 158-160.
