Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 509 A magyar szociáldemokrata teoretikusok elsősorban azzal a szándékkal nyúltak a fasizmus problémájához, hogy leleplezzék a fasizmust és kedvező kiindulópontot teremtsenek az általuk egyedül üdvözítőnek vélt szellemi offenzívához. Miközben az MSzDP valóban sikereket könyvelhetett el a fasizmus leleplezésében, sajnos, ezeket az eredményeket a pártvezetés teljesen figyelmen kívül hagyta, amikor a fasizmus elleni harc konkrét gyakorlati teendőit akarta kidolgozni, vagy fogalmazta meg. Ezért illeti a vezetőket elsősorban súlyos elmarasztalás és nem azért — mint korábban egyes történeti írásokban tévesen hangoztatták —, hogy nem ismerték fel a fasizmus lényegét.2 9 A fasizmus értékelése során a korabeli szociáldemokrata irodalom, benne a magyar is, különösen nagy teret szentelt a fasizmus osztálybázisának. Ez egyáltalán nem véletlen. Már a 20-as évek második felétől árgus szemekkel figyelték a szociáldemokraták a középrétegek, a kispolgárság egy részének a szociáldemokrata mozgalomtól való elfordulását. Ez ugyanis választások idején igen érzékenyen érintette őket. Németországban, Ausztriában, de más országokban is a fasizmus győzelmét éppen a kispolgárság és középrétegek soraiból időközben hatalmasan megnövekedett tömegbázisának köszönhette. Részben ez a körülmény, részben pedig e rétegek visszahódításának szándéka, a fasizmus oldalára állt tömegek visszahódítása késztette a szociáldemokrata vezetőket arra, hogy átfogóan foglalkozzanak e témával. Kezdetben — a válság és Hitler hatalomra kerülése után — elég általános felfogás volt szociáldemokrata körökben is, hogy a tömegek — általában — felelősek a fasizmus hatalomra kerüléséért. Oda Olberg például odáig ment, hogy a tömegek „válság által előidézett beteges befolyásolhatóságát" okolta a fasizmus győzelméért.3 0 Mások is szeretettel hangsúlyozták, hogy az elszegényedett tömegek különösen fogékonyak a fasizmus iránt. A kezdeti általánosságok után azonban mind nagyobb számban jelentek meg olyan politikai és elméleti írások, amelyek már részletes alapossággal vizsgálták a fasizmus tömegbázisát. Ε fejlődéssel lépést tartott a magyar szociáldemokrácia is. „A fasizmus és középrétegek egymáshoz való viszonyának megvizsgálása, a problémáira való rámutatás és a kivezető út megjelölése — ez korunk egyik legfontosabb, legsürgetőbb feladata" — írja Mónus már idézett bevezetőjében.31 A Szocializmusnak alig van a fasizmussal foglalkozó olyan cikke, amely ne érintené e fontos problémát. A szociáldemokrata írások miközben nem tagadják, hogy a fasizmushoz a munkásosztályból, főleg annak lumpen-elemeiből,3 2 a parasztság köréből is csapódtak tömegek, alapvetően egységesek abban, hogy fő bázisát, a középrétegek alkotják. Rónai Zoltán a fasiszta bürokratikus államgépezettel foglalkozva helyesen állapítja meg, hogy utóbbi szerves összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy „a fasizmus serege jelentős részben foglalkozásnélküli középosztálybeliekből áll". Az uralomra jutott fasizmus első és egyik legfontosabb feladata — úja ugyancsak Rónai —, hogy tömeg-29 Benedek Emma a kérdést érintő, közelmúltban megjelent - egyébként értékes -munkájában az MSzDP legfőbb hibájaként ugyancsak azt rója fel, hogy a fasizmus „osztálytartalmának tudományos meghatározását nem tudta megadni". Benedek Emma: Elméleti-politikai írások a Szocializmus 1935-1938. évfolyamaiban. Tudományos szocializmus füzetek 27. 1974. 3 0 Oda Olberg: A kritika kritikája; A fasizmus ellen a szabadságért. Szocialista Tudás Könyvtára. 31 Szocializmus, 1935 nov. 32 Szocializmus, 1935 aug.
