Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
510 PINTÉR ISTVÁN bázisát, a középrétegeket álláshoz juttassa. Ezt részben a hivatalok felduzzasztásával, részben pedig a volt demokratikus, önkormányzati szervek, mindenekelőtt a munkásszervezetek felszámolásával, a fasiszta párt- és állami szervekbe való beolvasztásával és élükre a rendszert támogató hivatalnoksereg állításával éri el. Rónai szerint tehát a fasizmusban a középrétegek megnövekedett szerepe érthető módon maga után vonja az állami bürokratizmus mérhetetlen megnövekedését, az állam mindenhatóságát, egyszóval a totális államberendezkedést.3 3 Erre mutat rá a lengyel fasizmussal,3 4 az olasz korporáció lényegével3 5 és - bár csak részben — a fasiszta gazdaságpolitika mérlegével foglalkozó tanulmány is. Hasonló kérdésekkel foglalkozott Fejtő Ferenc „A középosztály és a vajúdó világ" címmel a „Cobden" folyóiratban folyó ankéthoz fűzött megyjegyzéseiben.3 6 A középrétegek szerepének megértéséhez Tamássi György — már említett - cikke jelentett komoly hozzájárulást. Tamássi tanulmányában végigkíséri a burzsoázia és proletariátus között folyó küzdelemben a középrétegek megnövekedett, az osztályharc bizonyos szakaszain perdöntő szerepét. Kifejtette, hogy politikai és gazdasági szerepük különösen az imperializmus időszakában nőtt meg, amikor már egyes országokban számszerűen is a lakosság többségét alkotta. Különösen fontos annak figyelembevétele is, hangsúlyozza Tamássi, hogy „a társadalom fejlődésére befolyással bíró osztályok és ezek világnézeti és politikai áramlatai állandóan ennek a rétegnek a szűrőjén keresztül kell hogy áthatoljanak". A középrétegek helyzetét vizsgálva nem tagadja az országonként eltérő adottságokat, de alapvetőnek a közös vonásokat tartja. Egyben arra is fel kívánta hívni a figyelmet, hogy ott, ahol a fasizmus még nem győzött, vagy befolyása gyenge, ott sem lehet a középrétegek szerepét lebecsülni. Tamássi különösen alapos, amikor e rétegek deklasszálódásának valóságos okait vizsgálja. Megállapítja: a világháború, majd nyomában a kapitalizmus gazdasági megrendülése, az inflációs hullámok, a monopolkapitalizmus racionális gazdaságpolitikája és a gazdasági világválság létalapjában rendítette meg a középrétegeket. Ε változás valóságos okait azonban — hiányos politikai ismereteik miatt — nem tudták, de nem is akarták felismerni. így deklasszálódásuk okait kizárólag érzelmi alapon ítélték meg, ezért bármikor hajlandók voltak azok mellé állni, akik érzelmi húrokon közelítettek hozzájuk. így azután kilátástalannak vélt helyzetükben szinte beleszaladtak a fasizmus karjaiba. „Örömmel fogadtak minden olyan elméletet — íija Tamássi —, amely a társadalmat nem osztályok szerint, hanem rendek és egyéb mesterkélt tagozatok szerint osztja fel és szervezi meg ... ha nincs társadalmi osztály tagozódás, akkor — elmosódván a szigorú korlátok - sokkal valószínűbb a fölemelkedés lehetősége, a társadalmi és gazdasági jólét csúcsai felé."37 Tamássi azonban rámutat arra is, hogy a középrétegek ennek ellenére megnyerhetők a fasizmus elleni harcra is. Ha a szocialista politika képes kidolgozni olyan taktikát, amely számol a középrétegek tényleges helyével és politikai moráljával, egy 33 Uo. 3 4 Vándor Zoltán: Mit ért el a lengyel fasizmus? Szocializmus, 1935 okt. 3 5 Dr. Ries István: A korporációs állam. Szocializmus, 1935 nov. 36 Népszava, 1935 nov. 10.. 17. 31 Szocializmus 1935 nov.
