Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
508 PINTÉR ISTVÁN politikai érdekeit szolgálja" a fasiszta párt „monopolisztikus diktatúrája" pedig „lényegileg nem egyéb, mint a nagytőke akaratának végrehajtó szerve".2 5 Természetesen a szociáldemokrata ideológusok között voltak olyanok, akik a 20-as évek álláspontjához hasonlóan a fasizmust az abszolutizmus, illetve a bonapartizmus valamilyen modern válfajának tartották. Egyesek még mindig ragaszkodtak a szociáldemokrata vezető teoretikusok körében már túlhaladott állásponthoz, hogy a fasizmus osztályok feletti,"hogy osztályok között lavírozó államhatalom és ezt a felfogásukat a bonapartizmussal támasztották alá.2 6 Úgy tűnik, hogy a Szocializmus éppen ezzel a nézettel akart leszámolni, illetve e problematikát kívánta elvi szinten megvilágítani, amikor elsőként még német nyelvű megjelenése előtt közre adta Otto Bauer Marx „18 Brumier" (helyesen Brumaire)-hez írott előszavát. Otto Bauer rendkívül fontosnak tartotta, hogy a szociáldemokrácia ismét kézbe vegye Marx e fontos művét, ezért újra való kiadását készítette elő és ehhez írt előszót. Ε munka jelentőségét kettős okkal magyarázta: Egyrészt éreztetni kívánta az alapvető különbséget a bonapartizmus és a fasizmus között, másrészt nagyon lényegesnek tartotta, hogy a proletariátus e munkát újraolvasva gazdagon merítsen a Marx által leszűrt tanulságokból. Ε munka során válik igazán világossá — írja Bauer, hogy a burzsoázia végső kétségbeesésében nyúl a fasizmushoz, s mindez szükségszerűen el kell hogy vezesse a proletariátust ahhoz a felismeréshez, hogy a fasizmust meg kell és meg lehet semmisíteni.2 7 Otto Bauer — miközben előszavában a bonapartizmus és fasizmus között található hasonlóságot sem tagadta — alapvetően a különbséget hangsúlyozta, egyben a fasizmus lényegét is megragadta. „A bonapartista diktatúra, bár a liberalizmus fejlődését ideiglenesen megakasztotta, azt végeredményben nem gátolta meg." Másképp áll viszont „a dolog a XX. század fasizmusával" — írja. „A fasizmus a bonapartizmussal ellentétben nem mint a liberális és demokrata eszmék végrehajtója lép fel (ez a bonapartizmusról adott értékelés vitatható — P. I.), éppen ellenkezőleg, dühösen megtagadja az '1789-es eszméket', leszámol a polgári felvilágosodás, a polgári liberalizmus, a polgári demokrácia minden eredményével. Az államot a meztelen erőszak uralmának korába, a népet a teljes jogtalanság állapotába, a társadalmat egy olyan korba veti vissza, amelyben az uralmon levő kaszt embertelen barbárság segítségével tartja magát hatalmon. A fasizmus nem a felfelé ívelő liberalista és demokrata eszmék korának múló epizódja, mint a bonapartizmus volt - szögezi le Bauer, hanem a kapitalizmus utolsó állami formája, a nehéz megrázkódtatásokon átment és súlyosan fenyegetett kapitalizmus állami szerkezete, amely már csak a leplezetlen és nem takargatott erőszakban talál biztonságot."28 Ε fontos cikk közzététele kétségtelen komoly segítség volt egyrészt a bonapartista nézetek eloszlatásában, másrészt a fasizmus lényegének mélyebb megismerésében is. 2 5 Tamássi György: A fasizmus és a középréteg. Szocializmus, 1935 nov. - Tamássi: „A totális állam" c. munkáját 1937-ben a Kortárs jelentette meg. 26 Lipcsei (Herczka) Sándor: A nyilaskereszt árnyékában, Szocializmus, 1937 nov. Herczka szemináriumain is ezt az álláspontot képviselte. 2 7 Otto Bauer: „Előszó Marx »18. Brumaire« -jéhez" Szocializmus, 1936. nov. 2 ' Otto Bauer: i. m.
