Századok – 1977

Folyóiratszemle - Szigyelnyikov; Sz. M.: Az önkényuralom parasztpolitikája a Duma üléseit megelőző időszakban 425/II

425 FOLYÓIRATSZEMLE szervezet kapcsán is felvillantja cikkünk a szovjet szakemberek nézetkülönbségeit. Egyesek szerint ugyanis a „Felszabadítás Szövetsége" a polgári értelmiség szervezete volt, a zemsztvók képviselői alig játszottak benne szerepet. A másik álláspont szerint viszont a zemsztvós és értelmiségi elem egymásra találását testesítette meg a szövetség. Igaz ugyan, hogy tagjai között az értelmiségi elemek voltak nagyobb számban, de finanszírozásából a zemsztvók liberálisai vállaltak jelentősebb hányadot. Fontosabb Lavericsev szerint az a körülmény, hogy az 1900-as évek elejére a legkülönbözőbb irányokból (liberális narodnyik, legális marxista stb.) indult polgári értelmiség eszmeileg igen közel került a századfordulón balra mozgó zemsztvó liberálisokhoz. A „balra mozgás" Oroszország egyre nyomasztóbb válságával, az ún. „harmadik elem" (értelmiség) zemsztvón belüli szerepének növekedésével függött össze. A liberális tábor egységesülését, a polgári értelmiségnek a zemsztvók felé való közeledését a tömegek forradalmi aktivitása magyarázza, amely mögött a szociáldemokrata és a szociálforradalmár szervezetek álltak. Természetesen a liberális tábor egységesülése ekkor sem lett teljes. Az 1904 novemberi zemsztvó kongresszus kisebbsége, a későbbi októbristák nem csatlakoztak. (Sipov, Bobrinszkij herceg, Heyden báró, a tőkés Morozov és Rjabusinszkij neve érdemel említést.) Az első orosz forradalom sodrában szerveződtek aztán tekintélyes politikai párttá az igen sok irányból érkező orosz liberálisok. A liberalizmus, mint a társadalmi gondolkodás egyik irányzata, miután sok kísérletet tett a szerveződésre az 1890-es évek folyamán, 1905-1906 fordulóján derékhadát politikai pártba tömörítette. A sokarcúság azonban nem múlt el nyomtalanul, ahogy ez a forradalom utáni években is bebizonyosodott. (Isztorija SzSzSzR. 1976. 3. sz. 46-65. L) M. SZ. M. SZIGYELNY1KOV: AZ ÖNKÉNYURALOM PARASZTPOLITIKÂJA A DUMA ÜLÉSEIT MEGELŐZŐ IDŐSZAKBAN A tanulmány megkísérli bemutatni, milyen hatással voltak a forradalmi megmozdulások, mindenekelőtt a parasztmozgalmak, a cári kormányzat agrárpolitikájára 1905 végén és 1906 első hónapjaiban. A forradalmi hullám tetőzése az uralkodó osztályok egyes vezető képviselőinél pánikhangulatot teremtett. 1905 októberében pl. Migulin professzor az Urálon túli területekre történő áttelepítés gyorsítását, továbbá a parasztok használatában és tulajdonában lévő földterület növelését javasolta. Ez utóbbi feladat megoldása érdekében a nemesi nagybirtokok akár felét is késznek mutatkozott kisajátítani. Még a „kemény kéz" politikájának híveként közismert Trepov is tett ekkor olyan kijelentést, hogy inkább hajlandó lemondani birtokai feléről, ha a másik felét megtarthatja. A hivatalos kormánypolitika azonban nem tette magáévá az efféle álláspontokat. Részintézkedésekkel kísérelte meg leszerelni és megosztani az elégedetlenkedő parasztokat. Ennek a törekvésnek a jegyében adták ki az 1905. november 3-i rendeletet, amely 1906. január l-től felére csökkentette, 1907. január elsejével pedig teljesen eltörölni ígérte a parasztok megváltási kötelezettségeit. Egy másik ukáz a Paraszt Bankot ösztönözte nemesi földek vásárlására azzal a céllal, hogy részletfizetés ellenében a parasztoknak eladhassa. Ezek a rendeletek a forradalmi irányzatok propagandája mellett azért sem érték el céljukat, mert egyrészt ekkor mái csak a parasztok kisebbik hányadát sújtották a megváltási kötelezettségek, másrészt az igaerővel és mezőgazdasági eszközökkel nem rendelkező szegényparasztokat a földvásárlás nem menthette meg a kilátástalan nyomortól. Cikkünk az 1905 decemberi felkeléssel hozza összefüggésbe Kutler tervezetét, amelynek szerzője a Vitte-kabinet tagja volt. Természetesen ez a tervezet is csak végszükség esetére javasolta a kincstári és cári birtokok megműveletlen földjeinek, valamint a bérbeadott magán nagybirtokok egy részének a kisajátítását. A parasztmozgalmak lanyhulása (a büntető expedíciók .jóvoltából"), a felkelt munkásosztály leverése után egyértelművé vált, hogy a kormányzat részére ilyen javaslat még tárgyalási alapot sem képezhet. Rövidesen magát Kutlert is menesztették. 1906 elején, amikor Lenin szavaival „az önkényuralom helyreállt", a nemesség rendi jellegű gyűlései egymás után juttatták el felirataikat az uralkodóhoz az agrárpolitikával kapcsolatban. Általános vonásuk volt, hogy a földosztás gondolatát, mindenekelőtt a magán nagybirtok esetleges kisajátítható-