Századok – 1977
Történeti irodalom - Bónis Georgius lásd Dőry Franciscus - Bouvier; Jean–René Girault: L’impérialisme francais d’avant 1914 (Ism. Ránki György) 405/II
406 TÖRTÉNETI IRODALOM sági szerepe az imperialista rendszerben. Hangsúlyozza, mint sokan mások is, hogy 1914 előtt Afrika gazdasági jelentősége a nagyhatalmak számára viszonylag csekély volt. Jóllehet még angol tőkekivitelben volt a legnagyobb szerepe a gyarmatoknak (47%), de Afrika részesedése csak 10% volt, és ha Dél-Afrikától eltekintünk, akkor csak 2%. Francia tőkebefektetésekben szintén csak 10% a gyarmatok szerepe Algériával együtt, a német tőkebefektetésekben még csekélyebb. Gazdasági szempontból tehát Afrika csak a két világháború között válik a gyarmatosító országok szempontjából ténylegesen jelentőssé. A tanulmánykötet második része a francia imperializmus és a függő félgyarmati országok kapcsolata tárgykörében tesz közzé négy tanulmányt. Eset-tanulmányoknak is tekinthetnők őket, mivel egyik sem valamilyen probléma átfogó vizsgálatára törekszik, hanem valamilyen kisebb nemzetközi gazdasági esemény pénzügyi és diplomáciai megvilágítására. így Marianne Bastid a francia diplomácia tevékenységéről ír az 191 l-es kínai forradalom kapcsán, Leslie Manigat pedig azt viszgálja. Haiti miként került a 20. század elején francia helyett amerikai függőségbe. Jacques Thobie az 1910-es török kölcsön visszautasításának pénzügyi és politikai problémáit vizsgálja német, francia és angol külügyminiszteri iratok alapján. Egyrészt a kérdést a nagyhatalmak nemzetközi versengésének kontextudába állítva, másrészt egy konkrét eset kapcsán a politika és gazdaság viszonyára, az áru- és tőkekivitel kapcsolatára és összefüggésére keres választ. Raymond Podevin tanulmánya a fontosabb szerb kölcsönök kapcsán érint jórészt hasonló problémákat. A harmadik rész Pierre Renouvin, a francia diplomáciatörténet nagynevű mesterének tanulmányával indul. Pénzügy és politika címmel az 1906-os orosz kölcsön körülményeit vizsgálja, arra a következtetésre jutva, hogy míg orosz részről a kölcsön esetében a politikai szempontokat alávetették a kölcsön megszerzése igényének, addig francia részről a Marokkó miatti német-francia konfliktusban orosz diplomáciai támogatást keresve a politikai szempontok irányították a gazdasági döntést is. René Girault brilliáns tanulmánya az ismeri orosz fegyvergyár, a Putyilov Művek első világháború előtti történetén keresztül mutatja be a nemzetközi kapcsolatok és a gazdasági konjunktúra kapcsolatát, a gazdasági és politikai tényezők kölcsönhatását. Pierre Milza tanulmánya zárja ezt a részt; az olaszfrancia pénzügyi kapcsolatokat az első világháború idején mutatja be. A francia tőke szerepe döntő volt az olasz pénzpiacon, az olasz kapitalista fejlődés első szakaszában. Később azonban visszaszorult. Államkölcsönt a belső piac is képes volt felvenni, működő tőkebefektetések viszont zömmel Németországból jöttek. A háború alatt erős francia pénzügyi függés alakul ki, melyet 1916-ig még a gazdasági szempontok uraltak, később azonban a politikai érdekek váltak döntővé. A kötet negyedik része Jean Bouvier tanulmányát tartalmazza, „A francia imperializmus főbb sajátosságai 1914 előtt" címmel. A tanulmány, bár nem erre a célra készült, kétségtelenül alkalmasa kötetben megjelent tanulmányok főbb kérdéseinek és eredményeinek összefoglalására is. Bouvier jónéhány vitakérdést vet fel, így - nem bizonyított - véleménye szerint 1914 előtt Franciaországban a bank- és ipari tőke monopóliumos összefonódása a finánctőke kialakulása. Kevés a közvetlen kapcsolat a tőke- és az árukivitel között, így véleménye szerint korrelációt a két mozgás között aligha lehet feltételezni. Bouvier aláhúzza azt a tényt, hogy például az Oroszországban befektetett igen nagy mennyiségű külföldi tőke mintegy egyharmada volt francia eredetű, mikor Franciaország csak 2%-kal részesedett az orosz importban. Az árukivitel és a hosszúlejáratú tőkekivitel kapcsolatában három típust különböztet meg: 1) gyenge külkereskedelem és alacsony tőkekivitel a francia gyarmatok felé, 2) gyenge külkereskedelem, viszont igen erős tőkekivitel a függő, vagy gyengén fejlett országok felé (Oroszország, Balkán), 3) erős külkereskedelem, viszont gyenge tőkekapcsolat a fejlett kapitalista országokkal. Bouvier tanulmánya számos figyelemreméltó szempontot vet fel a tőkekivitellel kapcsolatban, megkülönböztetve annak mikro- illetve makroökonómiai vizsgálatát. A tőkekivitelt a kapitalizmus szükséges részeként tekinti, de a leegyszerűsített túlérettség-tézist elveti, annál is inkább, mivel korreláció van a belső felhalmozás és a tőkekivitel között. Vitatja a francia imperializmus uzsorás jellegét, a külföldi befektetések pontosabb elemzése alapján. Végül pedig visszatér az utóbbi évek éles vitájához, nevezetesen ahhoz, hogy mennyiben a gazdasági okok döntők az imperializmusban és mennyiben lehet ezt egyszerűen politikának tekinteni. A polgári irodalom az utóbbi nézetet vallja, de marxisták körében is felmerült az igény az okok és tényezők, kölcsönhatások pontosabb meghatározására. Bouvier tanulmánya az imperializmust rendszernek fogja fel, és ebben helyezi el a különböző országok nemzeti imperializmusát. A gazdasági tényező döntő szerepében benyomásunk szerint a
