Századok – 1977
Történeti irodalom - Bónis Georgius lásd Dőry Franciscus - Bouvier; Jean–René Girault: L’impérialisme francais d’avant 1914 (Ism. Ránki György) 405/II
405 TÖRTÉNETI IRODALOM A Nagy Honvédő Háború katonapolitikai eredményeit összefoglaló fejezet a Szovjetunió döntő szerepét hangsúlyozza a fasiszta hódítók elleni győzelem kivívásában, és az erkölcsi-politikai fölényt, valamint a szovjet haderő fegyverzetének, harci technikájának, szervezeti formáinak és harctevékenységének tökéletesítését emeli ki. A kötet negyedik része a fegyveres erők és a hadművészet második világháború utáni fejlődésével foglalkozik. A szovjet hadseregben az atomfegyver 1953-as bevezetéséig a hagyományos fegyvereket és harci technikai eszközöket tökéletesítik. Uj fegyvernemként a légvédelmi rakétacsapatok születnek meg. Az 1954 utáni fejlődést a tudományos-technikai forradalom határozza meg, döntő a rakétaatomeszközök állandó fejlesztése. A főbb kapitalista országokra áttérve, a szerzők az agresszív katonai tömbök létrehozását emelik ki, részletezik a fegyverkezést, bemutatják a „tömeges megtorlás" és a „rugalmas reagálás" stratégiáját. Az 1945-1962 közötti helyi háborúk hadművészetét tárgyalva, a kötet a legjelentősebbekre tér ki, így a vietnámi, a koreai, az egyiptomi és az algériai háború sajátosságait részletezi. A függelékben közölt vázlatok fontos harcrendi és hadműveleti ismereteket sűrítenek össze és tesznek szemléletessé a rabszolgatartó rendszer hadseregeitől az egyiptomi háborúig. Ezzel mégegyszer felidézik a hézagpótló mű erényeit, és meg szilárdítják az olvasó e kötetből szerzett ismereteit. Zachar József JEAN BOUVIER-RENÉ GIRAULT L'IMPERIALISME FRANÇAIS D'AVANT 1914 (Paris, 1976. 305 1.) A FRANCIA IMPERIALIZMUS 1914 ELŐTT A két ismert francia történész, - Bouvier a 19. század gazdaságtörténetének nemzetközi művelője, Girault pedig, aki kezdetben szintén gazdaságtörténettel foglalkozott, de ma már a nemzetközi kapcsolatok professzora, - tanulmánygyűjteményben foglalta össze a francia imperializmus történetére vonatkozó kutatások újabb eredményeit. A zömmel folyóiratokban megjelent tanulmányok egybefoglalásait megkönnyítette, hogy az elmúlt esztendőkben három nagyjelentőségű monográfia is született e tárgykörben, és a kötetben szereplő tanulmányok részben ezen nagyigényű átfogó munkálatokból adnak egy új részletet. (Podevin a német és francia tőke együttműködését és versenyét dolgozta fel az első világháború előtt, Girault az oroszországi francia tőkebefektetéseket és államkölcsönöket, Thobie pedig az oszmán birodalomba irányuló francia tőkebefektetéseket dolgozta fel, hatalmas levéltári anyag alapján. Ezek a munkálatok nemcsak történeti ismereteket nyújtottak és vitás kérdéseket oldottak meg, de hozzájárulhattak az imperializmus-elmélet konkrét empirikus anyag alapján történő vizsgálatához, teoretikus megállapítások ellenőrzéséhez, megerősítéséhez, vagy módosításához és elvetéséhez. Ezen túlmenően módszertani tanulsággal is szolgálhattak a diplomácia-történet számára, megmutathatták, mennyire képtelenség modern diplomáciatörténetet művelni a gazdasági kérdések beható elemzése nélkül, a gazdaságtörténészeket pedig a gazdaság és politika bonyolult kölcsönhatásáról győzhették meg. A szerkesztők a kötet tanulmányait négy csoportba sorolták. Az első csoport tanulmányai a szorosan vett gyarmati problémákat érintik. Johann Laffey tanulmánya a francia imperializmus korai távolkeleti tevékenysége mögött megmutatja a lyoni selyemipar közvetlen gazdasági érdekeit, és szembeszáll az imperializmus gazdasági motívumait tagadó nézetekkel. Jean Claude Allain és Pierre Guillen tanulmányai Marokkó gyarmatosításának összefüggéseit mutatják be. Mindketten több tényezőt, katonai szempontokat, politikai presztízst és gazdasági, - inkább kereskedelmi, mint pénzügyi -monopolista érdekeket fednek fel Marokkó bekebelezése hátterében. Az első rész utolsó tanulmányában Catherine Coquery Vidrovitch az angol imperializmus kialakulásától napjaink imperializmusáig nyújt - az imperializmus gazdasági összefüggéseit némileg felületesen bemutató — áttekintést. A szerző, Afrika és a fekete kontinens gyarmatosításának elismert szakértője, megpróbál választ keresni a kérdésre, vajon miért 1880 körül indult meg a versengés Afrika felosztásáért, és mi volt Afrika gazda-13 Századok 1977/2
