Századok – 1977

Történeti irodalom - A háborúk és a hadművészet története (Ism. Zachar József) 403/II

404 TÖRTÉNETI IRODALOM imperializmus korszakában hirtelen megnő a hadseregek létszáma, a fegyverek és a harci technikai eszközök mennyisége. Megjelennek a műszaki és híradó szakcsapatok, előbbiekhez tartozik az újonnan jelentkező légierő és a páncélosok is. Az első világháború példája mutatja, hogy fő hadviselési módként a gyalogság tömeges támadásával kísérelnek meg döntő eredményt elérni. Ennek sikertelensége után fejlett állásrendszereket építenek ki. Az antant hatalmak győzelmét az erő- és eszközfölény következtében lehetővé vált általános támadás biztosítja. A kötet második része a szovjet fegyveres erők és hadművészet kialakulását és fejlődését vizsgálja a polgárháború és a békés építés éveiben. Hangsúlyozzák a szerzők, hogy a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg és Flotta a proletárdiktatúra fegyveres támaszaként születik meg, mivel az imperialista hatalmak elutasítják a békedekrétumot, a megdöntött kizsákmányoló osztályok pedig fegyvert ragadnak a szovjethatalom ellen. A létrejövő új típusú hadsereg magvát és élcsapatát a kommunisták alkotják. Igazságos forradalmi háborúban a Vörös Hadsereg és a partizánosztagok tevékenységének összehangolásával visszaverik az intervenciós kísérleteket, szétzúzzák az ellenforradalmi gócokat, majd megállítják a lengyel támadást. A siker kivívását elősegíti a hadikommunizmusra való áttérés. 1924-25-ben újjászervezik a fegyveres erők vezető szerveit, és tökéletesítik a szervezeti felépítést is. A harmincas években jelentősen nő a harci technika gyártása, és ez újabb, a hatékonyságot növelő átszervezésre nyújt lehetőséget. Ekkor jelennek meg az ejtőernyős kötelékek is. A kötet második része tárgyalja a fő kapitalista államok fegyveres erőinek és hadművészetének e korszakra eső fejlődését is. A fasiszta Németország fegyverkezését a „totális háború", Franciaországét a védelmi doktrína, Angliáét és az Egyesült Államokét a „közvetett tevékenységek" hadászatának tükrében mutatja be. Ezután a második világháború első időszakát, a nagy kapitalista hatalmak két koalíciójának összecsapását ábrázolja. A német-lengyel háború kapcsán a hadászati meglepetés megnövekedett szerepét, Norvégia, Dánia német elfoglalásánál a tengeri és légideszantok alkalmazását emeli ki, míg Franciaország, Belgium és Hollandia esetében a német légifölényt, a páncélos erők hegyvidéki alkalmazását, a folyón való tömeges erőszakos átkelést hangsúlyozza. A német-angol légiháborúról szólva a német kudarc okaként a téves helyzetmegítélést, a meglepetés sikertelenségét, a jól kiépített angol védelmi rendszert említi, a balkáni német inváziónál a hadászati felvonulás módszerét tartja említésre méltónak a kötet. A harmadik és legtekintélyesebb rész a szovjet fegyveres erőknek és a hadművészetnek a Nagy Honvédő Háború időszaka alatti fejlődését részletezi. Bemutatja a hitleri hadvezetés előkészületeit a Szovjetunió megtámadására, a német hadászati felvonulást és megtévesztést. Részletes képet ad a nyugati határmenti körzetek katonai helyzetéről. Szól a német erőfölényről, váratlan rajtaütésről és a szovjet terület mélységében kifejlesztett támadásról. Részletezi a német villámháborús terv meghiúsulását, a német támadás Moszkva előtti, északnyugati és délnyugati irányban való megállítását. Az 1941-42-es téli hadjárattal a szovjet hadvezetés a partizánmozgalommal együttműködve mindhárom hadászati irányban általános támadásba megy át. Ezzel javul a Szovjetunió katonai helyzete. Helytelen szovjet helyzetmegítélés következtében a német hadvezetőségnek 1942 nyarán sikerül délnyugati hányban jelentős területeket elfoglalnia. A fordulatot a sztálingrádi védelmi hadműveletből indított ellentámadás biztosítja. Az általános szovjet támadás mindhárom hadászati irányban 1943 januármárcius folyamán jelentős sikereket eredményez, a kurszki csata pedig lehetővé teszi az 1943 nyári és őszi-téli támadó hadműveleteket. Az erő- és eszközfölénybe került Vörös Hadsereg 1944-ben teljes vereséget mér a német csapatokra, és nemcsak a Szovjetunió területeinek teljes felszabadítását harcolja ki, hanem felszabadulnak a szomszédos államok jelentős területei is. 1945 elején a Vörös Hadsereg német földre lép, és a berlini hadműveletben az utolsó ellenséges csoportosulás megsemmisítésével befejezi az európai háborús tűzfészek szétzúzását. A Japán elleni hadbalépés hadászati előkészítése után az 1945. augusztus 9. és szeptember 2. közötti mandzsúriai támadó hadműveletben a Vörös Hadsereg kijut a közép-mandzsuriai síkságra, és kapitulációra kényszeríti a Kvantung-hadsereget, felszabadítja Mandzsúria és Korea jelentős területeit, Dél-Szahalint és a Kuril-szigeteket. A harmadik rész foglalkozik az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erőinek 1941-1945 közötti hadművészetével is. Az észak-afrikai hadieseményeknél El Álaméin példáján a meglepetésszerű támadás szerepét emeli ki, a szicíliai partraszállásnál a nagy erők bevetését hangsúlyozza, a normandiai deszant-hadművelet tárgyalásánál az ellenség megtévesztése kerül előtérbe. A továbbiakban megállapítják a szerzők, hogy a szövetségesek határozatlanok, a technikai fölény azonban lehetővé teszi az Elbáig való előretörést. Ezután a kötet a csendes-óceáni haditevékenységet részletezi.