Századok – 1977

Beszámoló - Magyar–angol történész konferencia (Juhász Gyula–Niederhauser Emil) 1305/VI

1312 JUHÁSZ GYULA-NIEDERHAUSER EMIL világnézet keretein belül tette, felélesztve ezzel a középkori „kettős igazság" elvét. Az előadó végül Pósaházi János sárospataki tanárra utalt, akinek természetfilozófiája már közel áll Boyle nézeteihez, Newton tanításait is ismerte. Ez a korszerű természetfilozófia készítette elő a talajt a newtoni rendszer és a felvilágosodás befogadására, a kettőt 1740 táján a debreceni Maróthy György képviselte egyszerre. A puritanizmus közvetítette Magyarországra az akkor modern gondolkodást. Makkai László előadása nem váltott ki vitát, eredményeivel és állásfoglalásával nagyjából mindenki egyetértett, a hozzászólások inkább további magyarországi előzményeket kértek számon, így végül a magyarországi humanizmus került az érdeklődés előterébe, a magyar résztvevők erre vonatkozólag adtak tájékoztatást. A. Bridbury, a londoni egyetem gazdaságtörténeti tanszékének tanára „Középkori városok: néhány összehasonlítás Anglia és a kontinens között" címen abból indult ki, hogy a középkori angol városok, amennyire mai maradványaikból következtetni lehet, csekély terjedelműek voltak, ezzel szemben a kontinens városai sokkal nagyobb kiteijedésűek. Igaz, hogy ez utóbbiak olykor még a környező falvakat is magukban foglalták, mégis egyértelmű, hogy az angol városok közül pusztán London mérhető össze velük. A lélekszámra vonatkozó, értékelhető adatok is az angol városok kis méreteit igazolják. Coventryben 1520-ban igen pontos felmérést végeztek a lakosságról, még a gyermekeket is megszámolták, és összesen 6601 főt találtak, pedig Coventry akkor Anglia egyik leggazdagabb városa volt. A különbség még akkor is szembetűnő, ha figyelembe vesszük a kontinens általában nagyobb lélekszámát meg egyéb földrajzi különbségeket. Bizonyos magyarázatot adhat a gazdasági fejlődés, az olasz városok nagyságát kereskedelmi fontosságuk indokolja, később a németalföldi városokét, hogy az európai kereskedelem itt összpontosult. Ez viszont nem nyújt magyarázatot a francia vagy német városok nagyságára. A kereskedelem általában is csak kevés embert foglalkoztatott, hiszen értékükhöz képest igen kis kiterjedésű áruk kerültek a nemzetközi forgalomba. Az évi vásárok nem tették nagy lélekszámúvá a champagne-i városokat. Bizonyos ipari tevékenységek (posztókészítés pl.) ugyan nagy lélekszámot követelnek meg, de sokkal több nagy középkori város van, mint amennyi textüiparáról híres. A városi ipar különben is erősen rá volt szorulva a falvak különböző szolgáltatásaira, az ipari termelés jelentős része is a falvakban ment végbe. Az sem alapvető magyarázat, hogy Anglia szegényebb volt a kontinens országainál, különben is nehéz a gazdagság szintjét összehasonlítani. Anglia egyébként előnyösebb helyzetben is volt a kontinensnél, mert ha hadakozott is, a háborúk nem angol területen játszódtak le. Az alapvető okot az előadó a politikában látta: a nagy itáliai vagy németalföldi városok voltaképpen városállamok voltak, politikai irányító szervekkel, a német és francia városok is jelentős politikai hatalommal rendelkeztek. A kontinentális városok középkori története tehát felér a későbbi nemzeti történettel. Az angol városoknak nem volt politikai hatalmuk. A politikai intézmények fontosságát éppen az bizonyítja, mennyivel nagyobb volt London, a főváros, mint akármelyik vidéki város: a bürokrácia növekedése tette naggyá. Igaz, hogy II. Richárd 1392-ben még az egész központi államapparátust átparancsolhatta Yorkba, tehát ez nem jelentett sok embert. De számításba kell venni mindazokat, akiket a központi intézmények megléte vonzott a fővárosba. A yorki átköltözés csak ideiglenes lehetett. Túl sokan laktak már állandóan Londonban, a legtöbb