Századok – 1977

Beszámoló - Magyar–angol történész konferencia (Juhász Gyula–Niederhauser Emil) 1305/VI

MAGYAR-ANGOL TÖRTÉNÉSZ KONFERENCIA 1311 tudományokkal együtt megjelenő angol puritanizmus a polgári fejlődéstől még igen messze levő Magyarországon nem vezetett ugyan polgári forradalomra, de nagy vitákat keltett, mert képviselői a 16. századi kedvező konjunktúrán módosodó mezővárosok prédikátoraiból kerültek ki. A 17. századi dekonjunktúra és a második jobbágyság éppen ezeket a mezővárosokat érintette kedvezőtlenül, ezért itt megnőtt a szociális elégedetlenség. Ezt fejezték ki a kálvinista prédikátorok, akik angol és holland egyetemekről hozták ismereteiket, többek közt a korabeli tudományos forradalomról is. Ennek nagy hasznát vették az ellenreformáció elleni ideológiai küzdelemben, amelynek során a protestantizmusnak a skolasztika utolsó maradványaival is szakítania kellett. Az ellenreformáció támadása idején a protestantizmus csak ott tudott megmaradni Magyarországon, azokban a településekben, amelyek nagy lélekszámúak voltak. A puritanizmus polgári jelszavai: a nemzeti nyelvű oktatás, a katolikus maradványok kiküszöbölése, a választott presbiterek a városokban hatottak elsősorban. A puritanizmus első képviselője Johann Heinrich Bisterfeld volt a gyulafehérvári akadémián, aki kapcsolatban állt az angol puritanizmus vezető személyiségeivel (Hartlib, Dury, ill. Amesius). Bisterfeld küldte tanítványait Amesiushoz és barátaihoz tanulmányaik folytatására. Ezek közé tartozott Medgyesi Pál, aki megkezdte az angol puritánusok iratainak fordítását. Perkins és Amesius valamennyi fontosabb irata latin, majd magyar fordításban megjelent. Tolnai Dali János prédikációival már a harcos puritanizmust képviselte, a református egyház vezető köreiben meg is vádolták eretnekséggel. Mint a sárospataki kollégium, rektora is nagy felháborodást keltett a kálvinista dogmatizmus elleni fellépésével, végül is el kellett hagynia tanszékét. Az 1648-as szatmárnémeti zsinat állást foglalt a presbiteri rendszer mellett, I. Rákóczi György elképzelésével szemben, aki püspöki egyházat kívánt, de ez csak a 18. századra valósult meg, akkor is nemesi irányítással. A fejedelem neje, Lórántffy Zsuzsanna támogatta a puritánus irányzatot, férje halála után is, Sárospatakon, ahová Medgyesit is magával vitte. Az erdélyi puritanizmus legjelentősebb képviselője Apáczai Csere János volt, a gyulafehérvári főiskola tanára, egyébként a magyar nyelvű tudományosság megalapozója, ami szintén puritánus meggyőződésével függött össze. II. Rákóczi György ellenezte a puritánus mozgalmat, mint forradalmit, ezért el is mozdította Apáczait, bár végül Kolozsvárott adott neki katedrát. Erdély bukása Rákóczi lengyel hadjárata után a puritánus mozgalmat is derékbetörte, vezető képviselői sorra elhaláloztak. Báthory Zsófia Sárospatakon az ellenreformációt szorgalmazta. Martonfalvi Tóth György, a magyar puritanizmus utolsó jelentős képviselője Debrecenben egyeztette a puritanizmust az ortodoxiával, ez határozta meg a továbbiakban tartósan a magyar kálvinizmus fejlődését. A puritanizmus számos elve legalább részben továbbélt a század utolsó évtizedeinek üldözései közt is. A magyar puritánusok az angol modellből nem annyira az emocionális változatot vették át, mint inkább a voluntaristát, Amesius inkább gyakorlati kegyességét. Ez egyébként a hazai társadalmi viszonyok, a második jobbágyság éles elítélésére is serkentette őket. A puritanizmus nagy érdeme a modern természettudomány eredményeinek és a racionalizmusnak az átültetése a magyarországi talajba. A tudásnak, a természet megismerésének végtelen lehetőségei sugároztak Apáczai 1553-as gyulafehérvári székfoglaló beszédéből, a jövő fejlődésébe vetett hit, a tekintélyek elvetése. Persze, mindezt a vallásos