Századok – 1977
Beszámoló - Magyar–Szovjet történész tanácskozás Szibériában és a Távol-Keleten (Mayer Mária) 1292/VI
1298 MAYER MÁRIA elnyomás és kizsákmányolás rendszere és a tömegek felemelkedésének új társadalma között. Felismerte, hogy ha sikerül éket vernie a kommunista pártok közé, ha sikerül megbontania a szocialista tábor országainak internacionalista szolidaritását, ha sikerül lelassítania a dolgozók nemzetközi egységének kibontakozását: súlyos csapást mérhet a haladás, a szocializmus folyamatára" - mondotta. A konferencia e fő, átfogó, s napjaink tevékenységét is meghatározó gondolatát emelte ki A. P. Okladnyikov akadémikus is, midőn a tudományos tanácskozás megnyitása alkalmából Irkutszkban a következőket mondotta: „Irkutszkot nem véletlenül választottuk a tanácskozások egyik színhelyéül. Itt a legvilágosabban és a legdrámaibb formában jelentkezett az internacionalisták küzdelme a szibériai szovjet hatalomért. Itt minden a közös, hősies harcokra emlékeztet." „Nos — folytatta Vass Henrik —, a marxizmus-leninizmus tudományával, a nemzeti és nemzetközi méretű osztályharc tapasztalataival felfegyverzett kommunista pártok, mint a tömegek küzdelmeinek elsővonalbeli osztagai, elfogadják a kihívást. Nemcsak megvédik az internacionalista szolidaritás, a proletár internacionalizmus és a szocialista internacionalizmus nemes eszméit, hanem a világ elé táiják azok megvalósításának minden történelmi próbát kiállt nagyszerű hagyományait és tapasztalatait. Harcolnak az internacionalizmus mind magasabb színvonalú megvalósítása érdekében, a bomlasztó aknamunka ellen, az egység megbontói ellen, a szűklátókörű soviniszta önzés ellen, a nacionalista széthúzás ellen, a történelmi tapasztalatok jelentőségének jobb- és baloldali eltorzítói ellen, mindazok ellen, akik tagadják a történelmi tapasztalatok elméleti és gyakorlati jelentőségét", - hangsúlyozta. „Ugy vélem, - mondotta a konferenciáról Vass Henrik, -hogy a hasonló véleménycsere nemcsak a két ország tudósainak válik hasznára, hanem a maga módján hozzájárul az internacionalista tradíciók és kapcsolatok erősítéséhez is." Rottler Ferenc, az MSzMP KB Tudományos-kulturális és Közoktatási Osztályának munkatársa, úgyszintén elvi-elméleti összegező referátumában 1918-tól, a Kommunisták Magyarországi Pártjának a megalakulásától kezdve ismertette az internacionalista és a patriotista eszmék összefonódásának jelentőségét a magyar történelemben; részletesen szólt az 1945 utáni korszakról, amikor a magyar népnek újból kellett ismerkednie az internacionalizmus eszméjével; behatóan elemezte azokat az okokat, amelyek miatt a kommunista párt nem tudta teljesen visszaszorítani a magyar közgondolkodásból az ellenforradalmi korszak 25 éve alatt betáplált nacionalizmust. Kitért a revizionisták marxista terminológiába burkolt „nemzeti kommunizmus"elméletére, a nemzeti sajátosságok túlhangsúlyozására, a Szovjetunió ill. a szomszéd testvérnépek iránti negatív állásfoglalás mozzanataira, ezek okaira, az 1956. évi ellenforradalom összetevő elemeire, valamint a káros jelenségek ellen indított eszmei offenzíva sikeres megvívásának külső és belső előfeltételeire. Előadása további részében az internacionalizmus helyes értelmezésével foglalkozott, részletesen ismertetve a Magyar Szocialista Munkáspárt állásfoglalásait e tekintetben. „A 70-es években a Magyar Szocialista Munkáspárt számára - figyelembevéve a szocialista építés során előttünk álló feladatokat - meghatározó jelentősége volt annak, hogy mennyire sikerül közgondolkodásunkban, népünk tudatában a szocialista patriotizmus és a proletár internacionalizmus összetartozásának gondolatát meggyökereztetni" — mondotta. — „A következetes ideológiai munka nyomán egyre többen ismerik fel, hogy e két fogalom nem választható el egymástól, mert mindkettő ugyanannak a dolognak, a
