Századok – 1977
Közlemények - Fallenbüchl Zoltán: Spanyolok Magyarországon a 18. században 1192/VI
SPANYOLOK MAGYARORSZÁGON 1193 lalására kerül a sor, 1686-ban, már számos spanyol önkéntes harcol a felszabadító sereg soraiban. Jellemző az is, hogy míg Spanyolország más részeiben a magyarországi „reconquista" inkább a vezető társadalmi rétegekben talál visszhangra, addig Katalóniában, a (Földközi) „tenger felé forduló ország"-ban,2 a magyarországi hadjárat a széles népi rétegeket is megmozgatja. A török elleni harcra az a terület rezonál legjobban, mely a mohamedán-török veszélyt nemcsak könyvekből és röpiratokból, hanem az állandó kalóztámadások eleven tapasztalatából, rabszolgaságba hurcolt honfitársai sorsából ismeri. Bécs fölmentése után és a magyarországi felszabadító harcok kezdeti időszakából, 1684-ből, még főleg madridi nyomtatványok ismeretesek, amelyek a török háború eseményeit tárgyalják,3 bár nem kizárólagos jelleggel. Jósé de Tallada hőskölteménye is Sevillában, nem a fővárosban jelent meg.4 1685-től a barcelonai és a nápolyi spanyol nyelvű kiadványok dominálnak. Különös említést érdemel az a Mathavat nyomdából kikerült röplap, mely a Felvidék elfoglalásáról számol be és az 1685 októberi helyzetet vázolja.5 A pápa keresztes hadjáratra hívó bullája Spanyolországban mindenütt élénk visszhangra talált. Egyedül Katalóniából háromszázan jelentkeztek, hogy zsold nélkül, ingyen hadakozzanak a török ellen. Egyesek közülük oly szegények voltak, hogy csak Buonvisi bíboros anyagi segítsége enyhített nyomorúságukon.6 A külföldi önkéntesek közt egyébként ez a kontingens volt számra nézve a legnagyobb. Az angolok lényegesen kevesebben voltak és még kisebb számmal a franciák, akiket hihetőleg XIV. Lajos magatartása tartott vissza a tömeges jelentkezéstől.7 A spanyol harcosok közül sajnos kevésnek a neve ismeretes a magyar történeti irodalomban. Ezek: Don Felix de Astorga, az önkéntesek parancsnoka, Avilafuente márki, Bejár herceg (Veja, Vescar néven is szerepel, elesett), Castel Moncajo márki, Don Rodrigo de los Henares lovassági kapitány, Don Juan Francesco Manrique Antonio Mendo9a, Don Matheo Moron, Piccolomini herceg (a család aragóniai ágából; elesett), Valero márki (megsebesült), Don Gaspar de Zuniga (megsebesült), Escalona (megsebesült).8 Alig egy tucat név ismert százak közül. A spanyolok vesztesége különösen a július 13-i sikertelen rohamnál volt nagy, mikor lendületes támadásuk a többi önkéntest is magával ragadta. Buda visszafoglalásának híre Spanyolországban nagy visszhangot keltett. Számos nyomtatvány adott hírt a győzelemről, különösen Barcelonában, amelynek fiai nagy számmal voltak ott a budai bástyák alatt. Rafael Figuero kiadásában több más hasonló tárgyú nyomtatvány között egy hősköltemény is jelent meg a spanyol vitézek tetteinek 2Franz Pauser: Spaniens Tor zum Mittelmeer . . . Leipzig-Berlin. 1938, 52. 3Compendio de la Vida . .. Apponyi Hungarica II. 1147; Diario y desaiption . . . App. Hung. II. 1149; Manifesto Sacrilego . . . App. Hung. II. 1157. Apponyi Sándor: Hungarica ... Tom. II. München 1902. 4 Metrica Panegyrica Description ... App. Hung IV. 2285. 'Nuevas venidas por el Correo de Flandes . .. App. Hung. 2227. Ld. még: Karl Lajos: Buda visszafoglalása a valenciai költők akadémiáján (= Kath. Szemle 1937. 726-732). 6Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Átd. Wellmann Imre. Bp. 1936. 77 és 119. 7 Wagner: História Leopoldi Magni. Tom. I. (1719) 694 alapján Ferd. Zieglauer: Die Befreiung Ofens von der Türkenherrschaft 1686. Innspruck. 1886, 97-98. 8Károlyi Á.: i. m. 119 és 260, valamint Nuevo Romance ... App. Hung. IV. 2269. jegyzetében. Apponyi S.: Hungarica. Tom. IV. München. 1927, 222-225.
