Századok – 1977
Közlemények - Vékony Gábor: Adatok Julianus utazásának topográfiájához 1175/VI
1190 VÉKONY GÁBOR A kiemelt kifejezés megtalálható Ransanusnál: „ ... qua (sc. lingua) nos tri Hungari utuntur."; „Non autem nostrae huius Hungáriáé..." ami arra mutat, hogy szerzőnk használta Aeneas Sylviust. Arra azonban, hogy az oroszok a magyarok által lakott területet Hungariának (Jugriának) neveznék, Aeneas Sylviusnál nem találunk adatot, s nyilván nem volt ilyen adat ennek forrásánál, a veronai szerzetesnél sem, azaz Ransanus Jugria-adata tőlük aligha származhat. Feltehetünk itt viszont magyar forrást, legalábbis erre lehetne következtetni Ransanus szavaiból: (III. Iván) „Non autem nostrae huius Hungáriáé, ducem se dicit; sed illius Sarmaticae . . . ". Egy ilyen magyarázkodás legfeljebb magyar forrásnál érthető és szükséges, vagy egy olyan esetben (s ekkor ugyanoda jutunk), ha a moszkvai nagyfejedelem címei között szereplő „dux Hungáriáé (velikij knjaz jugorskij) valamilyen diplomáciai feladatot végző személyt célja elérésében hátráltat. Mivel Moszkvát a Magyarországgal való eredményes diplomáciai kapcsolatban ténylegesen akadályozhatta ez a körülmény, Ransanus adatát magyar környezetből, végső fokon orosz forrásból kell származtatnunk, ahogy ezt a lehetőséget Gombocz is valószínűnek tartotta.125 Ennek megfelelően értékelendő Bonfini, amikor Aeneas Sylvius tudósítása kapcsán azt mondja, hogy Mátyás király tudott „a Sarmaticis quibusdam mercatoribus" ezekről a keleti magyarokról, s oda követeket és felderítőket küldött.12 5 a Hogy az orosz értesítések pontosan mire vonatkoztak, az szempontunkból lényegtelen, mert bizonyosra vehető, hogy ezekből az orosz-magyar érintkezésekből származhat egy ugry=jugry azonosítás és a Jugria (= Hungaria, Rans.) név ismerete. így Ransanus mellett részben Bonfini közlései is azt sugallhatnák, hogy Aeneas Sylvius értesítését is kapcsoljuk valahogy a Jugria-kérdéscsoporthoz. Csakhogy a végső forrásul szolgáló veronai szerzetes útját „per Poloniam et littanam ad Fontes Thanais" pontosan ismerjük, s a Thanais („qui duobus hostns Meotim ingreditur") elhelyezése és az ehhez való viszonyítás ebben az esetben nem a középkori geográfiai szemlélet alapján végzendő el (mint Gombocz teszi,126 ) hiszen itt az illető veronai személyes megfigyeléséről van szó („Scythicas lustrasset partes" írja az Aeneas Sylviust másoló Thuróczi).12 7 Ezért, ha szerinte „ultra Tanaim non procul a fontibus eius in Asiatica Scythica"12 8 magyarok találhatók, akkor ezt a földrajzi meghatározást megközelítőleg pontosnak kell elfogadnunk, s a népet („populus, qui Hungari appelantur") valahova a rjazanyi fejedelemség keleti határaira helyeznünk. Ide vonandó, hogy ezekkel a keleti magyarokkal kapcsolatos, II. Jenő pápa (1431—1447) által szorgalmazott ferences missziót a moszkvai nagyfejedelem akadályozza meg, amit a hasonló, Julianus által leírt 13. századi esetnek megfelelően magyarázhatunk.12 9 A kettő közötti összefüggést Gombocz is észrevette,13 0 de előzetes megjegyzéseivel szemben Aeneas Sylviusnál nem utal rá, nyüván, mert akkor annak szövege aligha lett volna kapcsolatba hozható a Jugria-kérdéssel. Utóbbi területe 1447 előtt semmiképpen nem tartozott moszkvai érdekkörbe. Az ekkori, Moszkva által 125 Gombocz, NyK 46 178. 12 5 a Rerum Ungaricarum Dec. I. lib. II. 190., ed. Fógel-Iványi-Juhász, Bp. 55. 126 Gombocz: i. m. 175. 12 7 Turóczi I, IX, Schwandtner, Scriptores 89. 12 8 Aeneas Sylvius, Commentarii 324. 12 9 Júl. 5 „ _2 , Dörrie, 180. 130 Gombocz, NyK46. 13.
