Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1153 4. A két német állam közti kereskedelem fejlődése Németország kettéosztása súlyos következményeit a különféle megszállási zónák és később a két német állam közti intenzív gazdasági kapcsolatok kifejlesztése által lényegesen csökkenteni lehetett volna. Valójában azonban az NDK kereskedelme az NSzK-val hosszú ideig megközelítőleg sem érte el a háború előttit, nem is beszélve a megnövekedett ipari potenciál által megkövetelt nagyobbodásról. A Németországban történelmileg kialakult munkamegosztást 1945 előtt a szoros gazdasági kapcsolatok mindenekelőtt a későbbi NDK területére szállított ipari termékek jellemezték.12 4 Ahogy a kettéosztás következményeinek elemzése mutatta, főként nyersanyag- és anyagszállításokról volt szó, míg az NDK területe bizonyos készárukat szállított Északnyugat-, Nyugat-, és Dél-Németországba.12 5 Ennek a háború előtti árucserének mennyiségi terjedelméről különböző adatok vannak. A számítások és becslések 4 és 6 milliárd birodalmi márka közt ingadoznak.12 6 E számoknak a két német állam háború utáni kereskedelme volumenével való szembeállításánál azonban nem szabad árváltozásokat figyelmen kívül hagyni. Mivel az árszínvonal magasabb volt, mint a háború előtt, az árucsere volumene még csekélyebb volt, mint a megfelelő érték szerinti forgalom.12 7 De a hatvanas évek kezdetéig vizsgált időszakban még ez is csak ritkán érte el a háború előtti szint 20—25%-át; többnyire lényesen kevesebb volt. Az eleinte a nyugati hatalmak és később a bonni kormány által az NSzK és az NDK közti kereskedelem terén folytatott politika már a háború utáni első években kezdett mutatkozni. Közvetlenül a háború után semmiféle gazdasági kapcsolat sem volt a megszállási zónák közt, úgy hogy mindegyiknek azzal kellett megelégednie, ami a területén megvolt. Amikor azonban 1946-ban kereskedelmi kapcsolatokat lehetett felvenni, csakhamar kitűnt, hogy a szovjetzóna az újraépítésnél továbbra is lényegében saját gazdasági lehetőségeire van utalva. Létesültek ugyan zónaközti kereskedelmi megállapodások kőszén, koksz, vas és acél szállításáról a szovjetzónába, ezeket azonban a nyugati megszálló hatalmak valamint az újra feltámadt német imperializmus kezdettől fogva rendszeresen szabotálták, hogy ezáltal fékezzék keleten az ipar és az egész népgazdaság helyreállítását. így már az első zónaközti megállapodások volumenükben többnyire elmaradtak a kívánalmak mögött és igen sokszor nem is teljesítették azokat. Első kereskedelmi megállapodásra a szovjet megszállási zóna és egy nyugati zóna között már közvetlenül a háború utáni első lipcsei vásár után, 1946 tavaszán került sor. A mindenkori megszálló hatalom engedélyével az úgynevezett 1. sz. országtanácsi üzletet (Länderratsgeschäft) a szovjet megszállási zóna részéről a Német Kereskedelmi és Ellátási Igazgatás, az amerikai megszállási zóna részéről az USA megszállási zóna országos tanácsa kötötte. Ez azonban csak 36 millió márka értékű áruforgalomra vonatkozott.128 Eztkö-12 4 Vö. uo. 12 5 G. Kohlmey: i. m. 44. 126H. Rau: L m. 172; H. Heininger: i. m. 49; Die Volkswirtschaft der DDR 296; G. Kohlmey Der demokratische Weltmarkt. Berlin, 1955. 321. 12 7 Vö. H. Rau: i. m. 1 2 8 Die Volkswirtschaft der DDR. 289. 4 Századok 1977/6
