Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1154 LOTHAR BAAR vette az első úgynevezett zónaközti kereskedelmi egyezmény, melyet az illetékes katonai kormányok Mindenben kötöttek (mindeni egyezmény) 1947 januárjában 210 millió márka forgalomról mindkét irányban.12 9 Azonban már ebben az első kereskedelmi időszakban sem teljesítette kötelezettségeit Nyugat-Németország. így a szovjet megszállási zóna 1947-ben a megállapított 312 000 tonna hengerelt acél helyett csak 192 000 tonnát kapott a nyugati zónákból.13 0 A fémfeldolgozó ipar, a legnagyobb hengereltacél-fogyasztó ezzel a mennyiséggel természetesen sohasem elégíthette ki szükségletét, hiszen már a háború előtt (1936) kb. 1,1 millió tonna hengereltacélt szállítottak Nyugat-Németországból a későbbi NDK területére.13 1 Hogy az 1947 januárjában kötött megállapodásokat le lehessen bonyolítani, ugyanezen év augusztusában 1948 márciusáig meg kellett hosszabbítani. Közben azonban 1947 novemberében újabb megállapodásra került sor (berlini egyezmény) az 1948. évre, amely 155 millió márka értékű forgalmat irányzott elő. Ennél már nem a megszálló hatalmak álltak egymással szemben mint szerződéskötő partnerek, hanem már a szovjet zóna és Bizónia (amerikai és brit zóna) német képviselői.13 2 A további időkben azonban a kettéosztás egyes etapjai mind erősebben befolyásolták az árucserét. 1947 őszén Nyugat-Németországot bevonták a Marshall-tervbe, 1948 februármárciusában átadták neki a ,londoni ajánlásokat", és ugyanazon őv júniusában a nyugatnémet hatóságok a megszálló hatalmakkal közösen végrehajtották a külön valutareformot. Ez közvetlen indíték volt arra, hogy az USA a frankfurti gazdasági tanácsot a szovjet zóna részére szerződésileg megállapított acél- és vasszállítmányok teljes beszüntetésére ösztönözze.1 3 3 Ettől kezdve a kereskedelem csaknem teljesen megszűnt. Csak 1949 októberében írták alá Frankfurt am Mainban (frankfurti egyezmény) az új megállapodást több mint 287,7 millió elszámolási egységben kilenc hónapi lejárattal.1 34 Ennek a megállapodásnak hatása a forgalomnövekedésében mutatkozott meg: a májusi 8,7 millió márkáról az 1949 decemberi 141,5 millióra. Bonn azonban már 1950 február 7-én beszüntette a főbiztos utasítására a frankfurti egyezményben előírt acélszállítmányokat. Az árucserét annyira megszorították, hogy 1949 decemberétől 1950 februárjáig több mint 75%-kal csökkent.13 5 Acélt és a nehéz gépipar termékeit a következőkben az NDK-val folytatott kereskedelem embargolistájára tették, amely a többi szocialista országgal folyó kereskedelemre is vonatkozott. Ujabb nehézségek álltak elő, amikor Bonn 1950 augusztusában szigorúbb kiírási és engedélyezési eljárást vezetett be. An NDK logikus válasza csak az első ötéves tervben a nehéziparban mutatkozó lényeges hézagok betöltése lehetett, hogy minden zsarolási kísérlet ellen védekezzék és a szocializmus építését lehetővé tegye. 12 9 G. Kohlmey Der demokratische Weltmarkt. 320. 13 0 Vö. Die Volkswirtschaft der DDR. 105. 131 Vö. UN Economic Bulletin for Europe. 1949. Vol. 1, No. 3. 132 G. Kohlmey: i. m. 133 FC. Ulbricht: Im. 123. 134G. Kohlmey: i. m. Egy másik forrásban 312 millió elszámolási egység szerepel (Die Volkswirtschaft der DDR. 295). 1 3 s Vö. Die Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 7. köt. 39.
