Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1140 LOTHAR BAAR Németország keleti részében Halle-Lipcse térségében a barnaszén nyújtotta bázison egy vegyipari központ.7 6 Előnyös befektetési feltételeket talált a tőke ott is, ahol olcsó munkaerő, ill. ipari gyártáshoz szükséges előismeretekkel rendelkező munkaerő létezett és ahol jó közlekedési viszonyok folytán kedvező beszerzési és értékesítési lehetőségek voltak.7 7 A munkaerőtényező volt mértékadó textilipari központ létesítésében Szászországban, ahol egyidejűleg a textil-gépipar területi központosítása is lehetővé vált. Ez a szempont volt — a közlekedési viszonyok mellett — mértékadó abban is, hogy Berlin a német villamossági és ruházati ipar vezető telephelyévé nőtt.7 8 A 19. század harmincas évei ipari forradalmával kezdődő németországi tőkés iparosítás révén a második világháború után az NDK területe is — a legtöbb más szocialista országgal ellentétben — magas fokú iparosított népgazdasággal rendelkezett. Ez azonban olyan népgazdaság volt, amelynek teljes működőképessége a telephelyelosztás következtében a nemzeti és világgazdasági munkamegosztás bonyolult rendszerébe való integrálásától függött. A német ipar területi specializálódása, a termelés különböző lépcsőfokainak elkülönülése, és a bizonyos termékek szerinti elválasztódás, amiket a monopolizálási folyamat még tovább erősített, a második világháborúig az egész népgazdaság belső egybefonódásához és függőségéhez vezetett, széles és mély piaci kapcsolatokhoz az egyes termelési ágak közt, sőt azokon belül is.7 9 Az NDK területén történelmileg olyan népgazdaság fejlődött ki, amelynek ipara túlnyomórészt feldolgozó jellegű volt és ezáltal nagy mértékben a nyersanyagoktól függött. Ez — saját nehézipari bázis messzemenő hiánya következtében — főleg a fémfeldolgozó iparra vonatkozik. Az egységes gazdasági szervezet szétszakítása folytán így az újratermelési folyamatban 1945 után a legnagyobb zavaroknak kellett keletkezniük. Ezen túl azonban csaknem az összes többi termelési ágban is komoly aránytalanságok mutatkoztak. Az NSzK-ban azonban az alapanyag- és feldolgozó iparban nem volt struktúra probléma. De még a német telephely-megoszlás következtében a textilipar valóban gyengébben képviselt ágazatai pl. a harisnyagyártásban sem adódtak komoly aránytalanságok, és ezeket a nyugat-német beruházás-potenciál terjedelme mellett könnyen lehetett kiegyenlíteni. Semmi esetre sem befolyásolta ez Nyugat-Németország háború utáni fellendülését negatívan. Ez inkább a konjuktúrát fellendítő tényező volt, mert az ilyen gyengébben képviselt ágazatok új berendezésük által a termelőeszközöket gyártó iparnak jó elhelyezkedési lehetőségeket, az egész iparnak pedig alapot nyújtottak az új ciklikus fellendüléshez. H. C. Wallich ezért jogosan hangsúlyozza, hogy az NSzK gazdasági szempontból meglepően keveset szenvedett a kettéosztás által. „A kettéosztás — nyugati szempontból — aligha történhetett volna jobban."8 0 Kiszámították az NDK részesedését Németország ipari potenciáljában az 1936-os állapot szerint és a mai határok közt. A következő táblázatban közreadott adatok 7 6 Die Volkswirtschaft der DDR. 103. 7 7 Vö. Westdeutschland unter den Gesetzen der Reproduktion des Kapitals und die Arbeiterklasse. Berlin, 1960. 128. 1S E. Baar: Die Berliner Industrie in der industriellen Revolution. Berlin, 1966. 73. 1322. 7 9 Vö. Westdeutschland unter den Gesetzen der Reproduktion. 129. 80 H. C. Wallich: i. m. 3, 5.
