Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1139 szakmunkás törzs ki- és továbbképzésére kiadott összeg igen magas volt és állandóan emelkedett.7 3 S mindennek olyan időben kellett történnie, amikor a Németország kettéosztása folytán az iparban előállt súlyos aránytalanságok igen magas beruházásokat igényeltek. 3. Németország kettéosztásának hatása az NDK népgazdaságára 3.1. A népgazdaságban bekövetkezett nagy pusztulás leküzdésében, az új munkaerkölcs kialakításában és a munkatermelékenység növelésében elért sikereket annál nagyobbra kell értékelni, mivel mindez Németország kettéosztásának feltételei közt ment végbe, úgy hogy a háború súlyos következményeihez még a kettéosztás igen bonyolult és mélyreható hatásai is hozzájárultak. Németország kettéosztását az 1945 utáni első években hivatalosan ugyan még nem hajtották végre, a nyugati hatalmak politikája folytán azonban az ténylegesen már megtörtént. Katonai kormányzat utasítására az amerikai és brit megszállási zónák gazdasági miniszterei már 1946 szeptemberében elhatározták közös gazdasági tanács alakítását Mindenben. A Bizónia létesítésével 1946 decemberében és a Bizóniai-gazdasági tanács alakításával 1947 júniusában a kettéosztást tovább mélyítették, és végül az 1948-as velutareformmal és a nyugat-német állam 1949-es megalapításával teljessé tették.7 4 Ezzel szétszakították a német népgazdaság szervesen fejlődött egységét is, az erősen territoriális társadalmi munkamegosztást és az ebből adódó kereskedelmi forgalmat Németország egyes részei közt. Ennek ugyan mindkét részre negatív következményei voltak, azonban az akkori szovjetzónában és azután az NDK-ban összehasonlíthatatlanul nehezebb volt annak leküzdése. Az NDK kisebb gazdasági területére a történelmileg kialakult munkamegosztás széttörésének különösen erősen kellett kihatnia, hiszen az ENSz Európai gazdasági bizottságának (ECE) becslése szerint 1936-ban az NDK területén fogyasztott ipari és mezőgazdasági termékek 45%-a más német területekről származott, míg a későbbi NSzK-ban csak 18%. Még tetemesebb az aránytalanság az ipari termékek fogyasztásánál, amelyekből az NDK 55%-ot, az NSzK csupán 21%-ot szerzett be Németország más területeiről. A mezőgazdasági termékekből (az élelmiszeripart is beleértve) az ENSz becslések szerint az NDK terület behozatala 19%-kal magasabb volt, mint Nyugat-Németországé, amely csak 12%-ot tett ki.7 5 Ebből adódik, hogy az NDK gazdasági területének sokkal nagyobb mértékben kellett eleinte a nyugat-németországi behozataltól függnie, mint fordítva. Ennek okait elsősorban a német ipar telephelyei eloszlása történelmi folyamatában kell keresni. A német burzsoázia már a 19. század ipari forradalma ideijén a termelési központok kijelölésénél csak profitérdekekből indult ki és mindenekelőtt a tőke lehető legnagyobb hasznosítását szolgáló nyersanyag-lelőhelyeket tárta fel. így alakult ki, a Rajna-Ruhr-vidék nagy kőszéntelepeire építve, a német alapanyagipar központja. A magas acéltermelés ugyanakkor jelentős nehézgépipar létesítését tette ott lehetővé. De a vegyi iparnak a kőszén feldolgozására épülő részei később itt találtak kedvező termelési feltételeket. Mint a Ruhr-vidéken a kőszén nyújtotta alapon, úgy keletkezett később 7 3 H. Maier: i. m. 807. 7 4 Vö. Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung, 6. köt. 180. 7 5 Vö. UN Economic Bulletin for Europe, 28. 3*
