Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1138 LOTHAR BAAR jövőbeni növelését, a termelőerők jövőbeni haladását" szolgálta.6 7 A képzést szolgáló beruházásoknak a gazdasági növekedés szempontjából való jelentőségét helyesen felismerve, az NDK-ban a képzésre oly összegeket fordítottak, amelyek 1960-ban a nemzeti jövedelem kb. 5,8%-ára rúgtak s ezáltal az ország a világon az ötödik helyet foglalta el.68 A háború utáni első években először is tetemes pénzeszközökre volt szükség aképzés terén az elpusztult berendezések újjáépítésére. A háború következtében a berlini egyetem 54%-ban, a lipcsei egyetem 64%-ban, a drezdai műszaki főiskola pedig 80%-ban romokban hevert.6 9 Ez a nagymérvű pusztulás hátrányosan befolyásolta a képzés ügyét és az 1945 utáni első években az eddig meglevő képzési kapacitások helyreállítása volt a legfontosabb. 1945 októberétől 1946 februárjáig a hat egyetem, Jena, Berlin, Halle, Lipcse, Greifswald és Rostock már újból megkezdhette működését. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a felsőoktatás demokratikus átalakítása, a fasiszta tudósok eltávolítása, és a diákság társadalmi összetételének alapvető megváltoztatása.70 Ezek az intézmények azonban a tudományos-műszaki forradalom követelményeinek sohasem felelhettek volna meg, ha a párt és a kormány által követett tudománypolitika nem rakta volna le ehhez már igen korán az alapokat. Az NDK területén eredetileg meglevő képzési intézmények azonban sohasem lettek volna elégségesek a népgazdaság állandóan növekvő káderszükségletének kielégítésére. Németország kettéosztása által a tudomány terén is komoly aránytalanságok álltak elő. A műszaki főiskolák többségükben Nyugat-Németországban voltak. De minőségi szempontból sem felelt meg a műszaki felsőoktatás a szocialista társadalom követelményeinek. Ezért az NDK kormánya az ötvenes évek elején új, mindenekelőtt műszaki főiskolák létesítését határozta el Karl-Marx-Stadt-ban, Magdeburgban, Ilmenauban, Leunában, Drezdában és Lipcsében. Már 1950. október 4-én megnyílt a tervgazdasági főiskola, a mai gazdasági főiskola, hogy a népgazdaság irányítása és tervezése terén fennálló káderhiányt meg lehessen szüntetni. Ugyanakkor orvosi akadémiák létesítése Magdeburgban, Erfurtban és Drezdában az egészségügy terén az NSzK és az NDK közt történelmüeg kialakult különbség kiküszöbölését szolgálta. Eme rendszabályok folytán oktatási és kutatási célokra már akkor sokkal többet költöttek fejenként, mint bármikor azelőtt Németországban.7 1 Az NDK szocialista felsőoktatása nagy teljesítményeiről tanúskodik, hogy az intelligencia sok tagjának 1961-ig szervezetten folyt elcsábítása ellenére, a főiskolás káderek száma 1955-től 1962-ig duplájára emelkedett.7 2 Azonban nemcsak a felsőbb oktatás költségei terhelték az NDK népgazdaságát és nehezítették meg a fejlődési lehetőségeket az NSzK-val szemben. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az üzemek kvalifikációs szintjének emelésére az NDK-ban lecsökkent 67H. Mottek: Zu einigen Fragen der Entwicklung der Produktivkräfte und ihrer gesellschaftlichen Bedingungen. In: Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte, Teü II/III. Berlin 1964. 197. 68 Vö. H. Maier: Über die ökonomische Potenz der Bildung In: Wirtschaftswissenschaft, 1966. évf. 5. füzet 807. 69E. Schwertner-A. Kempke: Zur Wissenschafts- und Hochshuipolitik der SED 1945/46 — 1966. Berlin 1967. 18. 7 0 Uo. 21. 71 Vö. Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 7. köt. 124. 12 E. Schwertner-A. Kempke: i. m. 28.
