Századok – 1977

Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI

AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1133 hatalmi szerveknek, hogy már 1945-től mezőgazdasági művelési terveket készítsenek. Az NSzEP pártkongresszusai és pártkonferenciái a mezőgazdaság újjáépítését mindig középpontba állították. A NKP 1. birodalmi konferenciája 1946 március elején azt követelte, hogy a mezőgazdasági tervben a gabona, burgonya és cukorrépa vetésterületének 1946-ra előirányzott növelése legyen az élelmezési válság megoldásának első lépése.4

1

Mivel a terméseredmények lényeges növeléséhez az anyagi előfeltételek eleinte még nem voltak meg, a párt gazdaságpolitikája előbb a mezőgazdaság eme főfeladatára irányult. Ezáltal vált lehetővé, hogy 1950-ig 98,4%-kal megközelítőleg elérjék a háború előtti vetésterületet.4

2 Lényeges változást azonban csak úgy lehetett elérni az élelmezési helyzetben, hogy sikerült a terméshozamokat is fokozni, az állatállományt gyarapítani és az állatok produktivitását növelni. Az NSzEP első pártkonferenciája 1949 januárjában főként ezekre a kérdésekre terelte a figyelmet. A mezőgazdaságnak ez a második főfeladata azonban sokkal nehezebben volt megoldható, mint az első, és hosszabb időt is igényelt. Ennek oka elsősorban a műtrágya termelésének körülményeiben rejlett. A gazdag kálisókészlettel szemben nitrogén- és főként foszfortrágyából. A szovjet zóna területén meglevő 6 kis szuperfoszfát (évi kapacitás csak 40 000 tonna) távolról sem fedezhette a szükségletet.4

3

De még az ilyen elégtelen kapacitás is csak nyersfoszfát behozatalával volt felhasználható, mert saját nyersanyaglelőhelyek nem voltak. Ez a mezőgazdaság szempontjából aggasztó hiány csak új vegyi üzemek építése és behozatal által volt leküzdhető. Ezért már csak a II. pártkongresszus 1947-ben nagyobb erőfeszítéseket követelt jó minőségű vetőmagú beszerzésére, továbbá a mezőgazdaság nitrogéntrágyával való jobb ellátására és nyers foszfát behozatalára.4

4 A párt és a kormány e folyamatos erőfeszítései 1950-ig lényegében elvezettek a háború előtti hektáronkénti terméseredmények eléréséhez.4

5

A terméseredmények terén tapasztalható ingadozások és visszamaradások, amelyek az ötvenes években újból bekövetkeztek, részben még mindig arra voltak visszavezethetők, hogy a trágyaellátás nem volt kielégítő és nem történt idejében. Ezen felül hátráltatóan hatott a gép- és vontatóerőhiány, amelyet a saját mezőgazdasági gépgyártás gyors fejlesztése által sem lehetett elég gyorsan leküzdeni. Végül a mezőgazdasági termelést 1950 után az akut munkaerőhiány is erősen akadályozta. A háború utáni első években eleinte nagy munkaerőáramlás indult meg a mezőgazdaságba, mert a sok áttelepülőt Lengyelország nyugati területeiről legkönnyebben falun lehetett a munkafolyamatba bekapcsolni. Nem kevés munkaerő áramlott azonban az élelmezési helyzet miatt is ebben az időben más foglalkozásokból a mezőgazdaságba. Míg az iparban és kisiparban az 1939 és 1946 évi foglalkozási statisztika szerint tetemes csökkenés mutatkozik - 48,0%-ról 42,0%-ra - a szovjetzónában a mező és erdőgazdaságban a foglalkoztatottak számaránya 1939 és 1946 közt 22,0%-ról 29,2%-ra emelkedett.4

6 41

W. Ulbricht: L m. 36. 4 2

G. G. Kotow: i. m. 2. rész 85, 87. 4 3

Uo. 81. 44

W. Ulbricht:i. m. 62. 4 5 Statistisches Jahrbuch der DDR. 1956. 384. 4* Vö. a szovjet megszállási övezet kereső népességét 1939 és 1946-ban, in: Statistische Praxis 1948 évf. 10. füzet.