Századok – 1977

Krónika - Történelemtanítás és levéltár. Országos konferencia Kaposvárott (Juhász Sándor) 1095/V

KRÓNIKA 1097 működésről, a határozat után pedig konkrét tervet dolgoztak ki az együttműködés egyes módjai tekintetében. A tudatosság és az elhatározottság tehát a levéltárosok részéről sem kisebb, mint a muzeológusoknál, a különbség talán muzeológus kollégáink nagyobb mozgékonyságán túl a múzeumok és a levéltárak közötti különbségből, a lehetőségek különbözőségéből következik. A múzeumok pedagógiai munkájának lehetőségei kézenfekvőbbek, világosabbak, egyszerűbbe^, s talán könnyebbek is, mint a levéltáraké. A múzeum nemcsak őrző, de egyben bemutatóhely is, a múzeum nemcsak tudományos műhely, de kiállítás is. A levéltárakban a lehetőségek rejtettebbek, több a nehézség is. De bizonyos, hogy itt is számos fel nem tárt lehetőség van. Ha a levéltárosok és a pedagógusok együtt megkezdik e lehetőségek felderítését, s megkeresik a velük való élés módjait, akkor nagyban szolgálják a közérdeket. Kanyar József a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, a Somogy-megyei Levéltár igazgatója, vitaindító előadásának első részében azt vizsgálta, hogy mit tettek eddig a levéltárak az iskolai történelemoktatás és a történeti tudat erősítésében végzett közművelődési tevékenységük során. Miután a megyei levéltárak törvényeink szerint is helytörténeti bázisintézményekké váltak, s az egyetemi levéltárosképzés immár az ezzel kapcsolatban igényelhető felkészültség előmozdítására is kiterjed, jelentősen fellendült a helytörténeti dokumentáció gyűjtése, helytörténeti adattárak kialakítása. E tevékenységet alapozta meg a Levéltárak Ügyviteli Szabályzata is, amikor a levéltári kiadványok készítése és közzététele c. fejezet (XVI.) 100. §-ának 3. bekezdésében az alábbiakat rögzítette: „A levéltárak illetékességi-, illetőleg gyűjtőterületre vonatkozó, saját őrizetükben levő vagy más levéltárban, illetőleg közgyűjteményben őrzött levéltári anyag felhasználásával történeti forráskiadványokat készítenek és tesznek közzé, ideértve a statisztikai módszerekkel feldolgozott forráskiadványokat közzétevő kiadványokat is." Mindezt a tevékenységet nyomatékkal húzta alá az Ügyviteli Szabályzat A levéltári anyag közművelődési felhasználása című (XIX.) fejezetének 129. §-a is. E szabályok alapján a levéltáraknak az iskolák felé forduló - egyre erősödő - közművelődési tevékenysége a levéltári feladatok szerves részét képezi. A megyei levéltárak a kezdeti közművelődési kampányakciók során még nem tudtak olyan eredményt elérni, mint a ma már rendszeres és folyamatos kiadványaikkal. Az igazi frontáttörések tekintetben a helytörténeti olvasókönyvekkel érték el: 15 kötet jelent meg eddig. Ezek az olvasókönyvek nagyon változatos szerkezetben bocsátották rendelkezésére a tanulóifjúságnak, a történelemtanárnak, a honismereti szakkörvezetőnek, de a megyék története iránt érdeklődő olvasóközönségnek is ezt az újfajta és újcélú helytörténeti szöveggyűjteményt. A Somogy-megyei levéltár történelmi olvasókönyve is nemcsak a tanulóifjúság és a tanárok kezében kívánt a szülőföld vonzó történetének a példatára lenni, de olyan speciális pedagógiai segédkönyv is, hogy belőle a pedagógus továbbképző intézmények, az egyetemek és főiskolák oktatói és hallgatói, sőt a köztörténészek és a helytörténeti kutatók is mindenkor áttekinthessék a megye történetét. A kötet mindezeken felül ismeretterjesztési célokat is szolgált, hiszen az olvasóközönség részére szinte összefüggő olvasmányként kínálta a megye történetét, újfajta kapcsolatot teremtve az olvasóközönség és levéltár között, keresve a levéltári iratanyag felhasználásának korszerű útjait és módszereit. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az emberek szeretik olvasni szülőföldjük történetét, szeretik fürkészni a levéltár „titkait", amelyek - célkitűzésünk szerint - többé ne legyenek titkok, hanem napi életünk ható tényezői, hasznos példázatai, előremutató tanulságai. A Somogy-megyei helytörténeti olvasókönyv modellt is jelentett. Sokoldalú válogatási elvként eredeti levéltári oklevelekből, okiratokból, krónikás kútfőkből, egykori történettudósok munkáinak vonatkozó részleteiből, korabeli utazók leírásaiból, írók és képzőművészek vallomásaiból, sajtótudósítások szövegrészeiből állt össze az a helytörténeti körkép, amely az idézett kor politikai, társadalmi, gazdasági és művelődéstörténelmi életét és levegőjét mutatta be a kötet minden olvasójának. Tehát az olvasókönyv a történeti dokumentáción kívül az élénkítő és színező irodalmi és művészeti emlékek leírását is gyűjteményébe foglalta. A komplexitás tehát elsősorban arra vonatkozott, hogy a történeti adatrendszereket azokkal az adatsorokkal vagy szövegrészekkel egészítse ki (irodalom, művészettörténet, néprajz, régészet, technikatörténet stb.), amelyek szorosan már nem is tartoztak egy-egy helytörténeti feltárás munkálataihoz. Míg az országos forráskiadványok köztörténeti aspektusból válogatták ki a dokumentumokat, (itt-ott helyet adva néhány helyi vonatkozás közlésének, illusztrációjának), addig e helytörténeti olvasókönyvnek szálanként kellett minden dokumentumot bekötni a köztörténetbe, a bevezető, az összekötő, a kommentáló fejezetszövegek seeít-