Századok – 1977
Történeti irodalom - Gergely Ferenc–Kiss György: Horthy leventéi. A leventeintézmény történte (Ism. Tilkovszky Loránt) 1072/V
1075 TÖRTÉNETI IRODALOM levente-mozgalomtól; nemzetközi kapcsolatai is szélesebbek voltak, mint az immár a fasiszta országok ifjúsági mozgalmaival való kapcsolattartásra szorítkozó leventemozgalomé. A második világháború alatt érezhető törekvés mutatkozott a cserkészet ,,gleichschaltolására" az IHNOV hatáskörében; de ezzel szemben az ellenforradalmi rendszer számottevő vezető köreiben tapasztalható ellenállás hatására — bizonyos károsan ható módosulások mellett — a cserkészet párhuzamosan fennmaradhatott. Németországban, mint tudjuk, a cserkészet nem maradhatott fenn a Hitler-Jugend mellett. (Baldur von Schirach egyébként nem a Hitler-Jugend vezetője volt (98.1.), hanem — mint „Reichsjugendführer" — a 30-as években valamennyi németbirodalmi ifjúsági szervezet felett rendelkezett.) A szerzők a levente-mozgalommal foglalkozó könyvük nagy hiányt betöltő szerepéhez hasonló jelentőségű feladatot oldanak meg, ha valóra váltják az előszóban jelzett szándékukat, hogy a magyarországi cserkészmozgalom történetét is megírják. A levente-mozgalom ideológiai „nevelőtevékenységéről" a kötet úgyszólván valamennyi fejezetében szó esik, igen jellemző illusztratív adatok és idézetek bemutatásával. Érdemes lett volna talán emellett egy külön fejezetben összefogottan és rendszerezetten is áttekinteni a fiatalok egész évjáratait károsan befolyásoló ezen tevékenység célkitűzéseit, eszközeit és módszereit. A harmadik ún. zsidótörvény életbe lépését követően az 1939. évi honvédelmi törvény módosítására került sor (1942. évi XIV. tc.); ennek keretében a „zsidónak minősülők" leventekötelezettség helyett „kisegítő előképző szolgálatra" lettek kötelezve. „Foglalkoztatásuk", — amely a gyakorlatban a testi-lelki megalázások sorozata volt, — a leventéktől elkülönítve, külön osztagokban folyt; megkülönböztető jelzésül sárga karszalagot (a keresztény vallású zsidó származásúaknak fehéret) kellett viselniök (nem sárga csillagot, mint a 209. lapon tévesen szerepel). Az ország német megszállása után — mint a szerzők rámutatnak, — a „kisegítő előképzősök" osztoztak abban a sorsban, amely a magyarországi zsidóságra várt; a leventék fasiszta métellyel fertőzése pedig minden korábbinál intenzívebbé vált. A hatalmat 1944 őszén átvevő nyilasoknak ez sem elég; Béldynek mennie kellett. A hungarista ifjúságszervezési tervek megvalósításába azonban beleszólt a front közeledése: ennek hatására a leventék kiürítésére törekedtek a „veszélyeztetett" területekről, felső korcsoportjuk egy részéből viszont nemzetőr, majd kisegítő karhatalmi alakulatokat szerveztek. Ezek azonban nem egyhelyütt az ifjú életek átmentése kereteivé, sőt az aktív ellenállás fedőszerveivé váltak. Akiket viszont kényszerrel vagy félrevezetéssel be tudtak vonni az esztelen harcba, többnyire szomorú véget értek; akiket Németországba kihurcoltak, azok is sok szenvedésen mentek keresztül, míg végre hazatérhettek. A felszabadult Magyarországon a népi demokratikus államhatalom a levente-mozgalmat feloszlatta, bűnös vezetőit felelősségre vonta, a levente-szellem maradványait felszámolta, s megteremtette a demokratikus ifjúsági mozgalom kereteit. Gergely Ferenc és Kiss György könyve, amely úttörő és egyben hézagpótló marxista munka a leventeintézmény történetéről, nélkülözhetetlen az ellenforradalmi korszakról alkotott képünk teljességéhez. A szerzők alapos forrásfeltáró munkát végeztek, gondosan elemezték a vonatkozó törvényes rendelkezéseket épp úgy, mint az intézmény működésére fényt vető tényeket. Vizsgálódásaik eredményeit jól hasznosíthatja majd a korszak társadalomszervezésére, és a társadalom ideológiai befolyásolására vonatkozó minden további kutatás. Tilkovszky Lóránt
