Századok – 1977

Történeti irodalom - Franz; Günther: Geschichte des deutschen Bauernstandes vom frühen Mittelalter bis zum 19. Jahrhundert (Ism. Tagányi Zoltán) 1052/V

1053 TÖRTÉNETI IRODALOM herrschaft" kialakulása, a parasztságnak jobbágyi kötelékekbe való belekényszerítése és a servus-sal együtt említett rusticus a nemesség korai „prédium" jellegű birtokán a „familia"-n ill. a ,,Hof"-on (udvar) a kölcsönös segítség („Bede" ill. „Bittarbeit") formájából kisarjadó szolgáltatásokra van kötelezve. Ekkor különül el a parasztságtól a fegyvertviselő réteg, mely elkülönülés egyben azt is jelenti, hogy a parasztságot fegyverviselési jogától megfosztják. Németország területén azonban ez a jobbágyi kötöttség a nyugati területeken nem tart sokáig, ugyanis a 13. századi jobbágyfelkelések és megmozdulások eredményeként ezeken a terheken könnyítenek. E megmozdulások következtében a nyugati területeken a parasztság maga választhatta meg soltészait, a „Meier"-eket. Ezen előzmények bemutatása után vázolja fel a falusi földközösség képét, mely faluközösségek létrejöttének előfeltétele a „Markgenossenschaft", azonban ennek a háromnyomásos rendszerrel, szabad legelő- és erdőhasználattal (, Allmende") együttjáró intézmény kialakulását késői korra teszi. Ez szerinte új jelenség és gyökerei a római birodalom faluközösségeihez és a 6. századi frank területeken — Szabó István kifejezésével élve — a földesúri „villa rustica"-hoz nyúlnak vissza. A faluközösség a háromnyomásos rendszer és a közös haszonvételek szabályozása mellett egyben bírósági és közigazgatási egység is. Felfogása szerint a faluközösség paraszti intézmény, azonban a 13. századtól kezdve a földesúri hatalom egyre jobban beavatkozik ennek ügyeibe és intézkedései révén („Weistümer") a faluközösség autonómiáját korlátozza. Ez a beavatkozás a keleti területeken teljes sikerrel járt és a „Gutsherrschaft" kialakításával egyidőben a jobbágyi függőséget jelentő patrimoniális bíróság is létrejött. A falusi földközösség azonban elsősorban Németország nyugati, délnyugati és északnyugati területein, valamint Tirolban és Svájcban (Schwyz, Uri, Unterwaiden) egészen a 17—18. századig fennmaradó paraszti államok kialakulásához vezetett. A 12—13. század a faluközösségek kialakulásának korszaka és egyben a technikai újítások időszaka: ugyanis megjelenik a nehéz eke, a háromnyomásos rendszer, valamint megindul a kelet felé irányuló kolonizációs mozgalom, mely a telekrendszerrel („Hufe") és a soltészi közigazgatás alatt álló utcás, orsós középterű és erdei irtásos települési formákkal jár karöltve. Ezt a 13. századi fellendülést hanyatlás, pusztásodás követi. Erre az időszakra esik a német parasztháború, mely elsősorban vagyonos paraszti réteg, soltészok és városi vezetők irányításával — a régi jogokra hivatkozva — a faluközösségi autonómia visszaállítását követeli ott, ahol a nemesség a szabad faluközösségi haszonvételeket, valamint a halászati és vadászati jogokat korlátozta. A német parasztháború eredményeként a parasztságot végképp megfosztják a fegyverviselés jogától, azonban a nyugati területeken a földesúri nyomás gyengülése figyelhető meg. A német parasztság történetében lényeges fordulatot jelent a harmincéves háború, mely további pusztásodást idéz elő. A földesúri hatalom a pusztán maradt telkekre nem parasztokat, hanem a „Gutswirtschaft"on robotra kötelezett zselléreket telepít. A robotkényszer a 17—18. században paraszti felkelésekre és megmozdulásokhoz vezet, mely megmozdulások ideológiai alapja a rossz földesúr és a jó király, és ezek a központi hatalomtól várják a parasztság terhei enyhítését, amelyre helyenként sor is kerül. így pl. Csehországban 1680-ban a robotnapok számát I. Lipót korlátozza. Azonban ezen törekvések és beavatkozások nem hozták meg a kívánt eredményt és elsősorban a „Gutswirtschaft" nyomására, valamint a nyugati és délnyugati német területeken a birtokok elaprózódása és a falvak túlnépesedése következtében megindul a 17-18. 14 Századok 1977/5