Századok – 1977
Történeti irodalom - Dőry Franciscus–Georgius Bónis–Vera Bácskai: Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 11 (Ism. Fügedi Erik) 1049/V
1051 TÖRTÉNETI IRODALOM „compilatio" is, amely 1300 körül keletkezett, amelyre a királyok koronázásukkor — legalábbis I. Ulászlótól kezdve — esküt tettek. A propositiok felkutatása és közlése * önmagában véve is igen jelentős lépés volt és a szövegek modern kritikai kiadása mellett a szerzők második nagy érdeme. A harmadik a tárgyi jegyzetekben felhalmozott anyag, amely bámulatos, bizony sokszor váratlan gazdagságával lepi meg a kötet használóját. Egyes perek ítéletében, néha a halasztást elrendelő oklevélben teljesen elszórtan és ötletszerűen található hivatkozás, konkrét alkalmazás vagy magyarázat, amely elősegíti a kérdéses törvénycikk megértését és elsőrangú szempontokkal szolgál szülte minden téma kutatásához. Ugyanezekben a jegyzetekben kap helyet a törvényen belüli vagy más törvényre történő utalás, amely elengedhetetlen feltétele minden munkának. A törvényekkel kapcsolatos szétszórt anyag felkutatása és beillesztése emeli ezt a kötetet medievisztikánk legkitűnőbb teljesítményei közé. E teljesítményt csak az értékelheti igazán, aki függetlenül időrendtől vagy területtől tematikus anyaggyűjtést próbált végezni középkori okleveleink közt és oklevélkiadásainkban. Csak az Országos Levéltárban őrzött 106 ezer oklevél darabszerinti átnézése segít ilyenkor, ez a hosszú éveket igénybevevő munka semmiképpen sem arányos a várható eredménnyel. S ha ezt az erőfeszítést vállalta valaki, a véletlen akkor is kijátszhatja. A kötet megjelenésének időpontjában adta a kezembe a véletlen azt a decretum-szöveget, amely a kötetből kimaradt — sietve teszem hozzá: nem a szerzők hibájából. Albert király koronázásának ordója egy melki kódexben fennmaradt. Ez már a 18. század óta tudott dolog volt, mert B. Petz 1729-ben kiadta. Amikor a koronázási ordó kutatásánál Petz kiadását ellenőriztem, váratlanul kiderült, hogy a Csapodi Csaba által felkutatott és filmre vétetett kódexben az ordón kívül még más magyar érdekű fontos szövegek is találhatók, köztük az 1439. május 29-i decretum szövege (283.1.), de Pozsony 1438 december 18-i keltezéssel és több fontos eltéréssel. (Cod. Mell. 751. f-o 96/a „Incipiunt leges et consuetudines ac libertates antique regni Hungarie in quíbus dominus novus rex Albertus promisit ipsum regnum conservare" MTA mikrofilmtár 2663/II). Ennek a decretum-szövegnek létezését csak megálmodni lehetett volna, kikövetkeztetni nem. A törvények szövege természetesen latin, és latin a szövegkritikai jegyzetelés is. A törvények bevezetése és a tárgyi jegyzetelés azonban német, és Bónis kitűnő bevezető tanulmánya németen kívül magyarul is olvasható. A német szövegen erősen érződik, hogy fordítás, hellyel-közzel nehezen érthető meg a gondolatmenet, pedig Bónis magyar nyelvű bevezetésének stílusa világos. A kötetnek ez a „többnyelvűsége" zavaró — és mint látni fogjuk, a mutató készítésénél zavarokat is okozott; — megfontolandó, hogy feltétlenül szükséges-e a bevezető tanulmányt magyarul is közreadni, s főleg hogy a német nyelv biztosítja-e optimálisan a kötet nemzetközi publicitását. A Csóka Ferenc készítette mutató alapvetően a latin szövegű decretumokra utal, de tekintetbe vette a német és magyar szöveget is. így egy kis következetlenség is elég volt ahhoz, hogy Alsólendvai Bánfi Istvánt „Bani de Alsolindwa (!), Stephanus filius" alatt találjuk meg, hogy az 1361-ben működő egri prépostot „Vilmos", Drugeth Vilmos szepesi ispánt viszont „Willermus" néven hívják. Ennél nagyobb baj, hogy a latin fogalmak meglehetősen esetlegesen kerültek bele vagy maradtak ki a mutatóból. Az exactor iudiciorum pl. a 75. lapon sokszor fordul elő, de az index szerint csak a 105. lapon van róluk szó. Nobiles van, de nobilitas (216.1.) nincs, és erről a lapról még nobilis sincs. Mint
