Századok – 1977
Történeti irodalom - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században (Ism. Kulcsár Erzsébet) 1045/V
1045 TÖRTÉNETI IRODALOM közli Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. k. Bp. 1961). Ha az újból kiadandó kötet terjedelme nem bővíthető, néhány oklevélrészlet közlése akár a nagyszámú, egyéb típusú 16. századi szöveg rovására is ajánlatos lenne. Amennyire korszerű az APhl jelrendszer alkalmazása, annyira elavult bizonyos kifejezések magyarázata a Pallas Lexikon alapján. (Pl. a 212. l.-on. a lexikon nyomán magyarázott szó, a deliberatio a szövegben természetesen nem ige, hanem főnév, s itt bírói végzés, ítélet értelme van és nem „hozzászól, megfontol".) Javításra szorul továbbá néhány magyar szó latin megfelelőjének feloldása, magyarázata, illetve magyar szavaknál pótolandó a mellőzött magyarázat. Pl. a Rotenburgi János deák szójegyzéke az obszcén helyek nélkül is megfelelne a tankönyv számára úgy, ahogy azt az Ó-magyar olvasókönyv közli. Ha már a teljes szöveg bemutatására került sor, a latin szöveget is érdemes helyes feloldásban közölni. A mellékelt facsimilében az értelmetlen „superpone" helyett supponere áll (64—65). A kalotaszegi osztozólevélben a „ménes ló" általában sem jelent csődört, hanem egyszerűen mindkét nembeli ménesbeli lovat (208-209). Hiányos az udvarhelyszéki tetemrehívás néhány szavának magyarázata. A „casus" itt nem egyszerűen eset, hanem a feudális-kori jogból ismert nagyobb hatalmaskodás öt esete (a szövegben „öt casus"). Bármelyiknek az elkövetését, itt a házra és malomra törést, fej- és jószágvesztéssel büntették. Ezt tetézi a szövegben az emberölés. A „fejeken, jószágokon maradás, v. levés" a szövegben a fej- és jószágvesztést jelenti. A hibásan „J(uctu)s"-nak feloldott inctus, ill. incattus alperest, az actor pedig felperest jelent (210—212). Az ide vonatkozó magyarázat bármely jogtörténeti kézikönyvben megtalálható. A mind külső kiállításra, mind belső tartalomra nézve szép munka nemcsak a magyar nyelvtudomány művelőinek és tanulóinak, hanem valóban a nagyközönségnek is nyeresége, s remélhető, hogy a könyv rövidesen újra megjelenik. Az új kiadásnál figyelembe kellene venni a szövegek olvashatóságának megkönnyítését, esetenként a szómagyarázatok teljesebbé tételét, s a szövegtípusok némi kiegészítését. A hiányosságok pótlásával és a — csak a használat során felmerülő - előre nem látható szempontok figyelembevételével a remélhető új kiadás hosszú ideig hasznos és értékes segédeszköz lesz mindazok számára, akiknek a szerzők szánták. Bolla Ilona BERTÉNYI IVÁN: AZ ORSZÁGBÍRÓI INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE A XIV. SZÁZADBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1976. 2701., 14 t.) A marxista történetírás a mai napig adós 14. századi intézménytörténetünk alapos és mélyreható feldolgozásával. Ennek az adósságnak egy jelentős részét törleszti e monográfia. Középkori történelmünk elhanyagolt területét vizsgálja, az 1301 és 1395 közötti jogszolgáltató tevékenységet, pontosabban az országbírói tisztségnek és az irányítása alatt működő iroda tevékenységének részletekbe menő elemzésére és értékelésére vállalkozott.
