Századok – 1977
Beszámoló - Tilkovszky Loránt doktori értekezésének vitájáról (Pál Lajos) 1024/V
1030 BESZÁMOLÓ ismét előtérbe nyomuló nacionalizmus, mind az ezzel egy tőről fakadó szupranacionalizmus ellen nemzetközi méretekben folyó eszmei küzdelemhez is. A forrásbázis szélességét és mélységét illusztrálva, felhasználásának minőségi értékeit méltatva, kiemelte a nyilasok nemzetiségi törvényjavaslatának kidolgozásához nyújtott — eddig csak legfeljebb gyanított — német segítség dokumentálását, a bécsi népcsoportegyezmény megkötésének körülményeit megvilágító iratok feltárását, egy újabb, — eddig teljesen ismeretlen — egyezménytervezet, illetve egy német memorandumtervezet felfedezését, amelyek révén különösen alapos betekintést nyújt a szerző a magyarországi német népcsoport nyíltan nem a maga teljes mivoltában képviselt követeléseibe és célkitűzéseibe, illetve a magyar és a németbirodalmi kormány közt e kérdésekben folyt taktikai harcba. A felhasznált források alapján feltárulnak a Volksbund németországi kapcsolatainak az Auswärtiges Amthoz illetve a Volksdeutsche Mittelstelléhez vezető szálai, s többek közt fény derül a történeti irodalomban eddig ismeretlen Steyer-iroda működésére is. A szerző elsőként tálja fel a Volksbund szervezeti felépítését, működési mechanizmusát, pénzforrásait; a magyarországi németeknek a német birodalmat és a háborúját szolgáló termelési eredményeit. Az értekezésben sokszor szó szerűit közölt dokumentumokat többnyire elégséges volna azonban csak lényegüket illetően ismertetni; ezáltal a mondanivaló károsodása nélkül csökkenthető lenne a munka teijedelme. A szakavatott forráskritikával kezelt gazdag anyag teszi lehetővé, hogy a szerző az egyes konkrét kérdések tárgyalása során a történeti tények objektív alapjára helyezkedve szálljon vitába a Volksbund iránt elfogult, 1945 után keletkezett, főleg a kitelepített németek „történetíróinak" tollából származó irodalmi termékek állításaival. Az értekezés historiográfiai bevezető fejezete kritikailag elemző módon tekinti át a témára vonatkozó irodalmat, amely azonban nem nagy számú és meglehetősen érintőleges. Az opponens szerint a most vitára kerülő munka egyedülálló a maga nemében, mert sem hazánkban, sem külföldön az értekezés címében megnevezett témával senki sem foglalkozott megközelítő szélességű forrásbázisra építve, még kevésbé olyan sokoldalú összefüggésrendszerbe állítva a magyarországi német népcsoport problematikáját, mint az értekezés teszi. Helyeselte, hogy nem a későbbi, az 1945 utáni fejlemények előzményeként, háttereként, hanem a két eltérő nemzetfelfogás illetve a német népcsoportpolitika és a magyar nemzetiségi politika konfrontációjaként elemzi a problémát, a német hatalmi politikával illetve a magyar politikai vezetőréteg területi revíziós törekvéseivel összefonódott mivoltában. Az opponens szerint az izgalmas historiográfiai részt még érdekfeszítőbbé tehette volna az, ha a szerző több figyelmet fordított volna annak megvilágítására, mely művek keletkeztek a hidegháború nyíltan revansista légkörében, melyeken észlelhető a szupranacionalizmus tőkés integrációs szellemű föderációs koncepciója, az 1972 után megjelenteken pedig az ún. keleti szerződésekben érvényre jutó, és a status quot kényszeredetten, de realitásként elfogadó, szintén szupranacionális ideológia, amelynek keretében jól megfér az emberek és eszmék szabad áramlásának tétele mögé nem is nagyon rejtett békés, szabad elhatározásból történő áttelepülés, és a különböző rendszerű két német állam békés újraegyesítésének, az egyetlen német nemzetnek nacionalista és immár történetietlen koncepciója. Az irodalom ilyen jellegű megközelítése újabb adalékokkal járulhatott volna hozzá annak dokumentálásához, hogy az integrálódás történelmi
