Századok – 1977

Beszámoló - Tilkovszky Loránt doktori értekezésének vitájáról (Pál Lajos) 1024/V

BESZÁMOLÓ 1027 álláspontját a nemzetiségi kérdéssel, s különösen a német népcsoportpolitikával kapcsolatban. Megkísérli reálisan felmérni a Volksbund szervezeti erejét és befolyását a magyarországi németek körében, megállapítani különböző akciói (SS-toborzás, háborús gazdasági munkaszolgálat, szociális segélyakciók stb.) eredményeit; vizsgálja a hazai németségen belül a magyarsággal való együttélés és a magyar hazához való hűség jegyében mutatkozó ellenállást a „népiségi elkülönülés" politikájával szemben. Az értekezés tehát, amely a német népcsoportpolitikával szükségképpen a maga elválaszthatatlan kettős értelmében foglalkozik: ti. a magyarországi német népcsoport vezető szervének, a Volksbundnak politikáját a külföldi német népcsoportokkal folytatott németbirodalmi hatalmi politika magyarországi megnyilvánulásaként vizsgálja, szoros összefüggésben a német népcsoportjog (Volksgruppenrecht) délkelet-európai érvényesülésének, a német népcsoportautonómia szomszédországokbeli megvalósulásának magyarországi hatása bemutatásával, nem egyszerűen a Volksbund története, vagy a hazai német nemzeti kisebbségé a tárgyalt periódusban, hanem a korabeli magyar nemzetfelfogás és nemzetiségpolitikai irányzatok ideológiatörténetileg is sok újat adó vizsgálatán kívül egyben hozzájárulás ezen évek magyar kül- és belpolitikája történetéhez, s némileg a magyarországi ellenállás problematikájához is. A kérdés historiográfiájáról az értekezés bevezető fejezetében nyújtott áttekintésből az tűnik ki, hogy az 1945 utáni hazai és külföldi történetírás számos terméke érinti a témát kisebb-nagyobb mértékben, és segítséget nyújt a problematikában való eligazodáshoz, speciálisan azonban csak kevés munka foglalkozik a témával, vagy annak egyes vonatkozásaival, részleteivel. Ezekre többnyire az jellemző, hogy a témát mint a magyarországi németek második világháború utáni kitelepítésének előzményét, történelmi hátterét közelítik meg. Az értekezés különös figyelmet fordít a kitelepítettek „történetírói" irányzataira, a magyar emigráns irodalom e kérdésben elfoglalt álláspontjára, a heves vitákra. Bemutatja a hazai, marxista történetírás reagálását az e téma kapcsán ellene intézett támadásokra, és igazolja a problematika minél alaposabb tudományos feltárására irányuló célkitűzésének helyességét, amely a német népcsoportpolitika fölött gyakorolt bírálatát a magyar nacionalizmussal kapcsolatban elfoglalt következetes álláspontjával hitelesíti. A téma feldolgozásának módszere komplex és komparatív. Az értekezésben tárgyalt, kül- és belpolitikai szempontból egyaránt jelentős nemzetiségpolitikai kérdéseknek nemcsak politikatörténeti, hanem hadtörténeti, ellenállás-történeti, eszmetörténeti, gazdaságtörténeti vonatkozásokban is hasznosítható vizsgálata feltétlenül komplex módszert igényelt, és kívánatos volt a problematikának a német birodalom által a német népcsoportokkal folytatott politika összefüggéseinek szélesebb keretei közt való szemlélete, a magyarországi vonatkozású német népcsoport politika sajátosságainak, hatékonyságának a szomszédos országok német népcsoportjaihoz való viszonyítással történő megvilágítása. Arató Endre opponensi véleménye megállapította, hogy az értekezés hét esztendő igen szövevényes problematikáját rendkívüli alapossággal és gondolatébresztőén mutatja be. Nemcsak a páratlanul gazdag új forrásanyag, hanem a frappáns elemzések is értékessé teszik a művet. A szerző olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyeket eddig nem ismertünk. Az értekezésből, amely témáját a magyar-német államközi viszony és a magyar belpolitika problematikájával egybekapcsoltan vizsgálja, kiderül, hogy a tárgyalt idő-