Századok – 1977
Beszámoló - Tilkovszky Loránt doktori értekezésének vitájáról (Pál Lajos) 1024/V
1028 BESZÁMOLÓ szakban a magyar kormányok, annak ellenére, hogy szoros szövetségben voltak a német birodalommal, nemzetiségpolitikájukban, amelynek persze számos negatív vonása volt, meg tudták őrizni a szuverenitás bizonyos maradványait. A munka ideológiatörténeti szempontból is figyelemre méltó: megvilágítja azt az ellentétet, amely a magyar uralkodó osztályok különböző irányzatainak nemzetiségpolitikai koncepciói és a német népcsoportelmélet között fennállt. Uj megállapítása, hogy a Szálasi pártjában bekövetkezett szakadás nem utolsósorban annak következménye volt, hogy a nyilasvezér ragaszkodott a nemzetiségek, köztük a németek, magyar hegemónia alatti szervezéséhez, ami nem volt összeegyeztethető a német népcsoportfelfogással. A szerző bemutatja a Szociáldemokrata Párt munkáját a német lakosság körében; erőfeszítéseit arra, hogy kivonja azt a náci métely befolyása alól. Látja az SzDP politikájának korlátait is, s kiemeli a kommunisták helyes álláspontját a nemzetiségi kérdésben. Az értekezést bevezető historiográfiai fejezet igen gyümölcsöző módon tárja fel a Német Szövetségi Köztársaságban élő, volt magyarországi németek „történetírói" irányzatainak egymáshoz, illetve a magyarországi marxista történetíráshoz való viszonyát. A szerző tényszerű, meggyőző érvelése növeli az egészében polemikus jellegű munka értékét. A komparatív módszer alkalmazásával tanulságosan viszonyítja egymáshoz a magyarországi, szlovákiai, romániai, horvátországi német „népcsoportok" helyzetét. Rendkívül érdekesek a hitleri áttelepítési terv hatásáról és a magyar politika általi kihasználásáról írottak, a volksbundisták és a nyilasok viszonyának bemutatása, a nyilasok nemzetiségi törvényjavaslata, a bécsi „népcsoportegyezmény", s egy újabb egyezménytervezet német részről történt kidolgozása körülményeinek megvilágítása. Az értekezés szemléletes képet ad Bäsch magatartásáról, a magyar és a német kormány közt a magyarországi német „népcsoport" kérdésében folytatott vita taktikájáról, s az egész kérdés parlamenti visszhangjáról. Bemutatja a Volksbund szervezeti felépítését, gazdasági erőforrásait, tömegbefolyását és annak eszközeit, a német birodalomból történő irányításának mechanizmusát. Jelentőségének megfelelően foglalkozik a magyarországi németek közötti SS-toborzásokkal, és igen reális képet ad a Volksbund-ellenes Hűségmozgalomról. Kritikai észrevételei során Arató Endre mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy az alapjában kronologikus felépítésű értekezésben helyenként előforduló tematikus fejezetek megbontják a munka egyöntetűségét; ismétlődések fordulnak elő; a címek olykor csak részben fejezik ki az egyes fejezetek teljes tartalmát; vannak fejezetek, amelyeket - a bennük tárgyalt kérdések összefüggésének jobb megvilágítása érdekében — össze lehetne vonni. Kifogásolta, hogy az értekezés, amely 1938 tavaszától tárgyalja a témát, a történeti előzményeket csupán hivatkozásszerűen mutatja be. Utalt arra, hogy a problematika gyökerei — legalábbis — a magyarországi német mozgalomban Bleyer 1933-ban bekövetkezett halála után kirobbant ellentétekig, majd a Volksdeutsche Kameradschaft megalakulása nyomán 1936-ban történt szakadásig vezethetők vissza. De a trianoni országterület, valamint Bácska, illetve Erdély német lakosságának eltérő fejlettségi szintje magyarázatául vissza kellene tekinteni tulajdonképpen a dualizmuskori gazdasági és politikai viszonyokra, sőt a sokévszázados szász autonómia kérdésére. Az ideológiatörténeti előzmények is messzire nyúlnak vissza: a német nemzetkoncepció Herderhez, a magyar nemzetfelfogás Eötvöshöz. A Szociáldemokrata Párt németek közötti helyes politikájának
