Századok – 1977

Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V

1020 BESZÁMOLÓ egyaránt újat nyújtó, marxista igénnyel megírt mű; szerzőjét érdemesnek tartja a történettudományok doktora fokozat elnyerésére. Az opponensi vélemények elhangzása után Borús József kandidátus szólalt fel. Rövid hozzászólásában a disszertációban szereplő fontosabb katonai személyek — Dálnoki Miklós Béla, Vörös János — szerepével, jellemzésével kapcsolatban tett néhány kiegészítő megjegyzést. Egyúttal felhívta a szerző figyelmét azokra az újabban megjelent hadtörténeti munkákra, amelyek eredményeit — a disszertáció kiadásra történő előkészítése során — hasznosíthatja. Korom Mihály válaszában mindenekelőtt köszönetet mondott opponenseinek azért, hogy alapos és értékes elemzés alá vették munkáját. Egyúttal hangsúlyozta azt is, hogy kritikai észrevételeiket is úgy fogadja, mint amelyeket egytől-egyig áthatott a segítő szándék, s amelyek egyrészt lehetővé teszik a munka további javítását, másrészt pedig olyan problémákra hívják fel figyelmét, amelyek még nem megoldottak, illetve hozzájárulnak az általa tárgyalt történelmi időszak egészének az értekezés témáján túlmenő teljes feldolgozásához is. Témaválasztását illetően megjegyezte, hogy annak a nemzetközi politikai, katonai és diplomáciai keretben történő részletes vizsgálatát, a kül- és belpolitikai előzmények feltárását opponensei elismerték, viszont módszertani vonatkozásban jogosan teszik szóvá, hogy a felszabadulás nyomán kibontakozó új élet bemutatása során túlzottan részletesek leírásai, illetőleg magyarázatai. Ezután külön-külön válaszolt opponenseinek az általuk felvetett kérdésekre. Orbán Sándor azon kritikai észrevételével, hogy a hatalom jellege megállapításához elengedhetetlen a kormány összetételén és programján kívül funkcionális tevékenységének a vizsgálata is, egyetértett. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a probléma abból adódik, hogy ténylegesen mind az MKP, mind pedig az antifasiszta nagyhatalmak az Ideiglenes Nemzeti Kormányt elsősorban olyan feladatokkal kívánták létrehozni, hogy a honmentés kormánya legyen, vagyis, hogy az átállást végrehajtsa és megkösse a fegyverszünetet. A demokratikus feladatok megoldására viszont már új összetételű kormányt gondoltak alakítani. Ugyanakkor az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek hosszabb távú feladatot szántak, olyan demokratikus, antümperialista teendőket is, amelyeket az 1944. december 22-én létrehozott Ideiglenes Nemzeti Kormány nem vett fel programjába, de az előtte való napon létrejött Nemzetgyűlés igen. Mindezekből következik, — szögezte le Korom Mihály, — hogy az 1944 végétől kialakuló új hatalom jellege vizsgálatánál, különösen fontos a hatalom minden szintjének — az Ideiglenes Nemzetgyűléstől a falusi, népinemzeti bizottságokig és képviselő testületekig — az alapos vizsgálata. Annak, hogy az értekezés címében ez nem tükröződik, nem elvi, nem módszertani és szemléletbeli okai vannak, hanem egyszerűen csak a rövidebb, tömörebb megfogalmazás. Jogos igénynek tartotta a jelölt Orbán Sándor azon kívánságát, hogy világítsa meg: mik voltak a valóságos okai annak, hogy a németellenes magyar katonai fellépés elhúzódott, elmaradt. Ezzel kapcsolatban válaszában utalt arra, hogy a teljesség és a közvetlen hadtörténeti vonatkozások részletes vizsgálatának igénye nélkül ugyan, de az előkerült újabb források alapján — úgy tűnik — egy-két területen már világosabban meg lehet fogalmazni az okokat. Annak, hogy 1944 október közepéig-végéig az akkori magyar fegyveres erők nem fordultak szembe a fasiszta Németországgal, elsősorban Lakatos Géza miniszterelnök és Horthy Miklós államfő negatív magatartása, majd az október 15-i elszakadást, vagy pontosabban Németországról való „leválást" megkísérlő politikai és katonai csoport