Századok – 1977

Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V

BESZÁMOLÓ 1019 államalapítás itthoni politikai feltételeinek kialakulását tárgyalja. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy Korom Mihály végigkíséri a közélet újjáéledésének, a demokratikus összefogás születésének összetett, bonyolult folyamatát, külön-külön vizsgálja a fontosabb települések, a nagyobb közigazgatási egységek felszabadulásának körülményeit, a felszabadulásuk utáni állapotokat, a községi és városi tanácsok, vagy más elnevezésű népi szervek és bizottságok, valamint a politikai pártok alakulását és mutat rá az egyes nagyobb területeken meginduló közélet sajátos egymástól eltérő vonasaira. A feldolgozásnak ez a módja kedvező lehetőségeket adott a szerzőnek arra — állapította meg az opponens -, hogy közvetlen közelről nyújtson bepillantást a nemzeti demokratikus újjászületés lüktető eseményeinek vizsgálatába. Az eseményeknek ez a részletekbe menő vizsgálata azonban nemcsak előnyökkel járt, hanem azzal is, hogy a részletek tengerében itt-ott elhomályosultak a főbb folyamatok. így például a szerző a kormányalakítás belpolitikai feltételeinek vizsgálatakor a közélet szakigazgatási vonatkozásait és a politikai pártok szervezeteinek alakulási aktusait részesíti előnyben, s a jelentőségénél kevesebb figyelmet szentel a tömegek magatartására. Hasonlóan utalt arra is, hogy a közigazgatás helyzetével kapcsolatban pl. túl nagy jelentőséget tulajdonít a szerző annak, hogy a tisztviselők döntő többsége elmenekült. Ezt a divatosan „vákuumnak" nevezett jelenséget — mondotta Zsilák András — nem lenne szabad felnagyítani s még kevésbé tragikusnak tekinteni, mert a magyar nép különböző elnevezésű bizottságai által a legtöbb helyen napok alatt birtokába vette az elhagyott intézményeket. Sőt, ezt a honfoglalást a lakosság nemcsak tudomásul vette, hanem cselekvően támogatta is. A politikai pártok alakulásával kapcsolatban az opponens felhívta a szerző figyelmét arra, hogy itt a formális tények rögzítése mellett behatóbban kellett volna elemeznie a pártoknak a demokratikus összefogás megteremtésében játszott szerepét. Ez utóbbit Békés és Csanád megye vonatkozásában konkrétabban is elemezte az opponens, amelynek során kimutatta, hogy a kommunista pártszervezetek túlnyomó többsége szükségét érezte a széles nemzeti összefogásnak — így bírálatuk a szerző részéről e tekintetben nem mindig megalapozott — és ebben a szellemben dolgozott, még mielőtt megismerte volna a párt programját, s ezzel hozzájárult a pártok közötti együttműködés társadalmi tömegbázisának a megalapozásához. A továbbiakban az opponens szóvá tette a kialakulóban levő kommunista mozgalomban előforduló visszásságokat. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy egyes települések élére kezdetben hangoskodó, „kalandorságra hajlamos" személyek kerültek, akiknek viszont a tetteit nem a mozgalom vélt érdekei, nem a szocializmus bevezetésének a szándéka, hanem személyes ambíciók motiválták. Felhívta a szerző figyelmét arra is, hogy amikor — helyesen — ezekről szól, utalnia kellene arra is, hogy az emigrációból hazatért vezetők is sokszor tartottak attól az elevenségtől és sokszínűségtől, amellyel itthon találkoztak, és ami ebből nem fért bele saját elképzelésükbe, azt a kommunista mozgalom rovására írták. így néha ők maguk nagyították fel a hibákat, sokszor pedig a pártszervezetek munkáját uniformizálták. Végül utalt arra, hogy opponensi véleményében csupán két, de — szerinte — a téma szempontjából legfontosabb problémakör ismertetésére szorítkozott. E két problémakör feldolgozásánál viszont a szerző a legtöbbel járult hozzá ismereteink gazdagításához. A disszertáció többi részének következtetéseivel viszont egyetért, így összefoglalásul megállapította, hogy Korom Mihály doktori értekezése hézagpótló, egészében és részleteiben