Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
980 HORVÁTH PÁL dekrétumainak közismertté válásával szinte egyidejűleg bontakozik ki ez a mozgalom és rövid néhány év alatt az ún. újkonstitucionalizmus formájában ölt testet. Közép- és Délkelet-Európa régi és új államalakulatai többnyire szintén felismerték, hogy a feléledő burzsoá alkotmányos mozgalom az osztályuralom átmeneti megszilárdításának szolgál eszközül. Az Alkotmányos Blokk és a köztársaság gondolata még az összeomlás előtt álló bolgár cárságban is felmerült, sőt a monarchikus államformát megőrző román király a fasiszta jellegű királyi diktatúra bevezetését (1938) is egy chartális alkotmány leple alatt akarta legalizálni. A weimari német (1919), a csehszlovák (1920), az osztrák (1920) burzsoá demokratikus alkotmányokat — miként felidéztük — lényegesen összetettebb feltételek közt követi az 1921. évi március 17-i lengyel köztársasági alkotmány.168 Távolról sem mondható tehát, hogy a belső társadalmi feltételek értek meg végre Lengyelországban a polgári demokratikus köztársaság megteremtésére, ellenkezőleg, a belső feltételek rövidesen azt a viszonylagos előrelépést is felemésztették, amit a márciusi alkotmány magában rejtett. A modern lengyel jogtörténetírás egyik leggazdagabb tapasztalati anyaga nem véletlenül fűződik tehát a burzsoá lengyel alkotmányos köztársaság rendjének történetkritikai feltárásához.16 9 A kort egészében átfogó jogtörténeti szintézis már ezt a tapasztalati anyagot lényegében összegezte, így világos képet tár elénk a márciusi alkotmány születésének bonyolult nemzetközi összefüggéseiről is. A korai, a klasszikus, ill. a megkésett (késleltetett) polgári átalakulások nyomán kifejlett burzsoá állam- és jogrendszerek közül az első imperialista világháború azt taszította a legmélyebb válságba, amely igazában végig sem járta, be sem fejezte a modern tőkés árutermelés rendjére való áttérést. A közép- és kelet-európai burzsoá jogcsoportról van tehát ismét szó, amelynek leggyengébb láncszeme a cári Oroszország volt. A válsággal azonban közel azonos intenzitással osztozott a német, az osztták, ill. az orosz birodalom népeinek sokasága. Az erőszakosan fenntartott soknemzetiségű birodalmak összeomlásával most a helyi burzsoá osztályuralom válsága is teljessé lett. Ebből a közép- és kelet-európai típusú burzsoá jogrendszert jellemző általános válságból keresnek kiutat a környező országok uralkodó (jobbára tőkés — földbirtokos) osztályai, a győztes — de egyenként önmagában is megrendült — nyugati antant-hatalmak támogatásának megszerzésével. Az ezúttal ismét csak vázlatosan felidézhető, általános politikai válság szinte empirikusan tapintható az 1921. évi lengyel köztársasági alkotmány intézményeiben. Az 1921. évi márciusi alkotmány tervezete közvetlenül az (1875-ös) francia köztársasági alkotmánytörvények mintául vétele alapján keletkezett. A reakciós összetételű Alkotmányozó Bizottság a tervezet szövegében persze a francia mintától számos 16 8 A folyamat távolról sem lezárt ezzel, hiszen alig néhány hónappal később, szent Vid napján még az ún. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is alkotmányos (vidovdáni alk. 1921. jún. 28.) monarchiává alakult át. 169 Ld. a főbb kutatási eredmények közt: A. Gwizdz: Burzuaznyjno-obszarnicza konstyticja z 1921 r. w praktyce. Warszawa, 1956; M. Podlaszewski: Ustrój polityczny w latach 1920-1933. Gdynia, 1966; G. L. Seidler: Wtadza ustawodawcza i wykonawcza w polskich konstytucjah ustrojowych 1917-1947. Krakow, 1948; A. Ajnenkiel: Sejmy i konstytucje w Polsce 1918-19397 Warszawa, 1968. A sziléziai autonómiára, ill a korabeli közjogtörténet részletkutatásaira vonatkozóan ld. História paíistwa i prawa 1918-1939 (1962) 99-100, 118-130; L. Pauli: Polnische rechtsgeschichtliche Literatur (1973) 444-445.
