Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 981 esetben eltért, de szinte minden esetben még ahhoz képest is visszalépést akart meghonosítani. Az alkotmányozók pl. természetes követelménynek tartották, hogy a törvényhozó hatalom két házból álljon,17 0 kiáltó ellentmondásban az alkotmány 2. §-ával, miszerint a „legfelsőbb hatalom a népé".17 1 A hajdan magát szocialistának nevező Piísudski elnök azonban már azért is közel kétségessé tette az alkotmányozók munkáját, hogy azok a két ház jogává akarták tenni az államelnök megválasztását.17 2 Visszalépést jelentett a francia mintától a katolikus egyház kiváltságos helyzetének alkotmányos elismerése és a polgári szabadságjogok fokozottabb korlátozása. A hagyományos polgári demokratikus követelmények formális kielégítése főként az általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazati jog megadásában öltött testet, de már akár Szejm-képviselővé, még inkább a Szenátus tagjává csak kor- és helybenlakási cenzus alapján volt választható az állampolgár.17 3 Az alkotmány és a kapcsolt (alkotmányos) törvények a törvényhozó hatalom primátusának látszatát eredményezték. Az állami szuverenitás hordozójának tekintett törvényhozó testületeket illeti meg a törvényalkotás kizárólagos joga, ami természetesen nem állhat ellentétben az alkotmánnyal (38. §). A kezdeményezés (törvényjavaslat) joga azonban már a kormányt éppen úgy megilleti, mint a Szejm tagjait. Valójában a törvényalkotás kizárólagos jogát az alkotmányos felhatalmazáson nyugvó rendeleti (rozporz^d) jogalkotás ásta alá, miután erre az alkotmány a kabinettanácsot és az egyes minisztereket is felhatalmazta. Az egyenlőtlen kompromisszum azonban 1924-ben már odajutott, hogy a Szejm az államelnök törvényerejű rendeleti jogalkotó hatalmát is elismerte.17 4 Ezek után már csak a burzsoá parlamenti demokrácia formális biztosítékai maradtak meg, amelyek a követek sérthetetlenségének rögzítésében, az interpellációs jogban, a parlamenti tisztségviselők megválasztásában stb. realizálódhattak. Korlátozott biztosítéknak tekinthető, hogy a végrehajtó hatalom vezető szerepének egyetlen reálisnak mondható alkotmányos biztosítéka a költségvetési törvény megszavazásában (ill. a beszámoltatás jogában) volt jelen, ezt a lehetőséget azonban a kormány belföldi kölcsönjegykibocsátási joga tette illuzórikussá.17 5 170 Ld. az elfogadott Ustawa z dnia 17 marca 1921 r. Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej szövegének II. fejezetében; vö.: Konstytucja i podstawowe acta (1967). 171 Az alkotmány a hatalommegosztás fikciójából jut oda, hogy a „nép szervei a Szejm és a Szenátus"; ld. História panstwa i prawa 1918-1939 (1962) 118-124. 172 A Piísudski-csoport általános választás útján akarta az elnök kijelölését biztosítani, hogy az elnök ne függjön a törvényhozó hatalomtól. Mivel a vitában ellenfelei gyó'ztek, Piísudski fenyegetó'en visszavonult átmenetileg a politikai életből. 173 A Szejm-képviselők választására a 21 éven felüli, a Szenátus tagjainak választására 30 éven felüli és 1 év helybenlakást igazoló állampolgár jogosult. Ugyanakkor képviselő csak 25 éven felüli, szenátor pedig 40 éven felüli személy lehetett. 17 4 Szemben a rendeleti jogalkotás esetében fenntartott bemutatási kötelezettséggel ti. a (Szejmnek), az elnök törvényerejű rendeleteivel szemben ezt elejtette, sőt az ilyen aktusokkal való törvényrontást is elismerte. 17 5 Költségvetési egyensúly eleve nem létezett, az államadósságok területén pedig Lengyelország a román királyság helyzetéhez közelálló körülmények közé került. Ld. Berend T.I.-Ránki Gy.:Kelet-Európa gazdasági fejlődésének kérdéseihez a két világháború között. Történelmi Szemle, XVIII. évf. (1975) 4. sz. 621, 622. Ez a folyamat már 1923-ban látható, amikor Wl. Grabski kormánya úgy került hatalomra, hogy a pénzügyi stabilizáció érdekében a külföldi kölcsönök felvételében is szabad kezet kapott a parlamenttől. A lengyel zloty ekkor születik, olasz kölcsön útján. Vö.: Perényi J.: i. m. (1962) 324-325.
