Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 957 különböző lengyel területeken egyidejűleg lezajló társadalmi-gazdasági előrehaladással, a polgárosodás valóságos történelmi igényeivel a kialakult — és rendkívül összetett — jogállapotokat szembesítse. Feltétlenül helytálló ez a szemlélet a fennálló feudális jogra, az idegen uralom által megtűrt jogi viszonyok szerepének tisztázására vonatkozóan csakúgy, mint a nemzeti függetlenségi küzdelmek sorozatosan elbukott reformtörekvéseit illetően. A tanácskozás tehát számunkra is nagyon tanulságosan emeli ki a kor tartalmilag közelálló, polgári jellegű avagy éppen a feudális viszonyok konzerválását szolgáló törekvések komplex összehasonlító vizsgálatát.5 3 A megkésett polgári átalakulás jogrendjének meghatározó elemei tehát belső és külső összetevőkből ötvöződnek, integráns részévé válva a lengyel nép jogtörténetének. A megtűrt szokásjogban, a bomló feudális jogban, vagy az oktrojált idegen jog hatásában egyaránt a lengyel valóságot keresi ez a szemlélet. A társadalmi haladást kereső komparatív szemlélet következetesebb alkalmazásának igényét fogalmazta meg tehát a főbb összetevők sorrendje körül támadt vita is. A különböző lengyel területek jogfejlődésének sorrendje ugyanis „lényegestartalmi problémákat vet fel".5 4 Wí. Sobocinski és mások ellenvetése azonban közelebbről a hazai jogtörténet érdeklődését is kiváltja. 1848 előtt ugyanis az osztrák uralom alatt álló területek egy része a polgárosodásban elől járt, de már a század második felében látható, hogy a porosz-lengyel területek álltak a tőkés fejlődés élvonalában.5 5 Nyilván a szokásjog visszahúzó szerepe is erőteljesen hozzájárult a fejlődési egyenetlenségek kialakulásához. A lengyel szokásjog pedig - a hazai viszonyainkhoz hasonlóan — még a századforduló körül is jelentős szerepet játszott főként az osztrák, ill. az orosz uralom alatt álló területeken.5 6 Ez a jelenség tehát szervesen összefügg a Habsburg-udvar jogpolitikai törekvéseivel, amelynek következményei a magyar magánjog fejlődésében is — közel egyidejűleg — kimutathatók. Nyilván célszerű volna tehát, ha a polgári átalakulás korát elemző lengyel jogtörténetírás újabb tapasztalatait közelebbről megvizsgálnánk. Az a törekvésünk, hogy a környező országok jogfejlődésének gazdag tapasztalati anyagában a tájékozódás lehetőségét kiszélesítsük, nyilvánvalóan nem lehet teljes. A lengyel jogtörténetkutatás újabb eredményeiről is joggal mondjuk ezt, pedig egyfajta kiemelt jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy az e téren feltárt tapasztalatok helyenként már szerves kapcsolatban vannak előtérbe került feladatainkkal. Utalhatnánk továbbá arra is, hogy jogi historizmusunk szélesebb értelemben vett különös érdeklődése a lengyel jogtörténet iránt nem újkeletű,5 7 modern marxista kutatómunkánk pedig a szorosabb együttműködés területeinek egyikét látja abban. Felkeltette érdeklődésünket általában a lengyel jogi kultúra, a középkori jogfejlődés, ill. annak a római jogi továbbélésben játszott 5 3 Ld. a tanácskozás anyagában Jozef Mazurkiewicz, Kazimierz Orzechowski, Michat Sczaniecki és mások állásfoglalásait ih. (1968), 122-123. S4 K. Grzybowski, általában az orosz-lengyel területek jogfejlődését állította előtérbe. M. Senkowska, St. Kieniewicz ezt nem tartották indokoltnak, mivel éppen e területek társadalmi fejlődése a leginkább elmaradottnak mondható. Ld. Dyskusja nad IV. tomem ih. (1968) 124. 5S Ld. Wt. Sobocinski, ih. (1968) 98-101. 5 6 Wl Sobocinski pl. az örökjogot hozta fel, amelynek átalakításához az idegen uralom jogalkotásának nem fűződött érdeke. Uo. 105. 5 7 Ld. e sorok írójától: A közép- és kelet-európai népek jogfejlődése iránti érdeklődés a magyar burzsoá jogtörténetírásban. Jogtudományi Közlöny, XXII. (1967) 6. sz. 341—353. 8 Századok 1977/5
