Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 951 viselője ugyanakkor a történettudomány ismert kiadványaiban, ill. külföldi szakfolyóiratok hasábjain is ismertette ezeket a törekvéseket.2 2 Visszatérve az 1974 decemberében lezajlott módszertani-koordinációs tanácskozások tapasztalataihoz, nem sorrendiséget jelent, ha elsőként emelem ki a több szintetizáló jogtörténeti alkotása nyomán nemzetközileg ismert kutató O.A. Zsidkov állásfoglalásait. Z. M. Csernyilovszkij, P. N. Galanza és más neves szovjet kutatók mellett — miként a korábbiakban felidéztük — 0. A. Zsidkov egyike azoknak, akik felmutatták azokat az eredményeket, amelyek a leíró jellegű kutatómunka hibáit leküzdve korszerű összehasonlító (általános) jogtörténeti szintéziseket alkottak. Éppen ezért tekinthető autentikusnak ítélete, hogy nem csak az összehasonlító jogtörténetnek, hanem valójában mindennemű módszeres jogtörténeti kutatásnak számolni kell ma már az együttműködés bizonyos formáival. Az a viszonylagos elmaradás, ami a jogtörténeti kutatások területén általában jelentkezik, a koordináció hiányából is fakad, mondja meggyőző erővel ez az állásfoglalás.2 3 Sz. I. Zimanov, ill. a módszertani kutatásai alapján ismert A. I. Korolev ezt a törekvést a modern forráskiadás szervezett, és ugyancsak koordinált kereteinek kialakításával kapcsolta össze, amely a helyenként még fellelhető leíró törekvések felszámolásának, az összefüggések mélyebb elemzésének lehetnek eszközei. Aktuális problémáinkhoz került közel E. A. Szkripilev álláspontja, amely a jogtörténeti kutatómunka nemzetközi szerveivel és fórumaival való együttműködéshez kapcsolva elemezte a kutatómunka koordinálásának új távlatait, V. M. Kuricin pedig a szocialista jellegű jog fejlődésének komplex kutatást igénylő feladataira irányította a figyelmet,2 4 amely szélesebb értelemben aktuális, természetesen az európai szocialista országok jogi historizmusában.2 5 Mint látjuk a jogtörténeti tudományos élet fellendítésének eszközeit a kritikai szemlélet, ill. a módszeres historiográfiai kutatás megteremtésének szükségességét és sok más értékes támpontot nyújt számunkra ez a tanácskozás. A modern jogtörténeti kutatómunka előrehaladását szolgálva a fentiek alapján a koordináció ama lehetőségeit kell keresnünk, amelyek szerves (történelmi) kapcsolatot képeznek a magyar jogtörténetírás napirenden levő feladataival. Könnyen érthető, hogy ezek a törekvések a környező országok jogi historizmusára irányítják elsődlegesen a figyelmet. Módszertanilag is megalapozott e törekvés, hiszen ma már nem ismeretlen előttünk, hogy e térségben éppen az utóbbi évszázad folyamán a jogtörténeti kutatómunka tekintélyes bázisai fejlődtek ki és a tudományos tapasztalatok egészében hasonló, vagy sok tekintetben a hazai jogfejlődéshez közelálló eredményekhez vezettek. Ezen túlmenően gyakran a környező népek újkori története, ill. a polgári jellegű jogrendje is egy-egy soknemzetiségű állam keretei között kibontakozó történelmi sorsközösségben alakult. Ezek a századokat átívelő történelmi keretek a jogfejlődés összefüggő voltának 2 2 Hazánkban jobbára a módszertani kutatásainkhoz felhasznált kútfó'ként, ill. az elméleti jogtudomány által felszínre vetett komparatív jogi irodalomban láthatjuk ezeket a támpontokat szinte teljességben. 23 Ld./. I. Miszjulja, M. M. Szlavin: Koordinacionnoje szovescsanyije, ih. (1975) 154. 24 A szerző ezt a gondolatot a szovjet jog szerteágazó problémáinak, a történeti, az elméleti, esetenként a szociológiai és jogtörténeti vizsgálódásoknak a koordinálásaként fogta fel. 2 s V. M. Kuricin az itt említett komplex kutatási programot tematikusan is megkísérelte felvázolni.
