Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
952 HORVÁTH PÁL természetes hordozói, kézenfekvő tehát a koordinálható kutatási feladatok behatárolásának igénye. Amennyire helyénvaló ez a törekvés a kutatómunka egyes területein, legalább annyira fontos, hogy ez a nézőpont leegyszerűsítő (ahistorikus) kutatástechnikai modellé ne váljék a modern jogtörténetírásban. Ez utóbbi gondolat alátámasztásaként csupán arra kell utalnunk, hogy a térség soknemzetiségű államkeretei soha sem számolták fel a helyi (esetenként a nemzeti) sajátosságokat, sőt gyakran a birodalmi államok határain belül — még egy szűkebb időszak keretében is — lényeges fejlődési és fejlettségi különbségek hordozói lehettek.2 6 Nem lehet tehát sem a környező térség — egyébként is elasztikusnak mondható — fogalmát, sem a soknemzetiségű, birodalmi államkereteket általános érvényű modellként felfogni a kutatómunkában. A kontinens keleti felének újkori jogfejlődésében tehát megfelelőbb modellt kell keresnünk. Ezt a jogrendszer-tipológiára támaszkodó modellt nyújtja a modern marxista komparatisztika a közép- és kelet-európai térség megkésett (ill. késleltetett) polgári átalakulásának vizsgálatával. Kutatástechnikai modellként nyilvánvalóan kitapinthatók e térség alrégiói (jogcsoportösszetevői) is, egészében azonban „a polgári átalakulás összefüggő és meghatározó folyamatai a jellemzők".2 7 A koordinációs munka során tehát mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a modern történetkutatás legújabb eredményei szerint Közép- és Kelet-Európa — és benne a hazai jog - „évszázadok óta úgy fejlődött, hogy számos gazdasági-társadalmi, sőt politikai jelenség (is) párhuzamos vagy hasonló volt". Következésképpen az alrégiókban szembetűnő különbségeket is hordozó társadalmi formáció a kontinens eme szélesebb területein „funkcionális egységet alkotott". Miként történetírásunk mondja: „ ... figyelembe kell venni, hogy Kelet-Európa (egészében) már évszázadok óta úgy fejlődött, hogy fejlődésében éppen a hasonló vonások uralkodtak, (hogy) ezeket végső fokon a területi összetartozás is erősítette". íme ezért van hazai „történelmünknek specifikusan közép- és kelet-európai jellege",2 8 amelyből tehát jogosan adódik a következtetés, hogy az előzőekben vázolt, szélesebb kelet-európai összefüggéseket a koordinálható jogtörténeti kutatómunka forrásait keresve nem hanyagolhatjuk el. Egészében a magyar jogtörténet, de főként a feltárást sürgető polgári kor elemző vizsgálódásai során persze tagadhatatlanul elsődleges a szerepe azoknak az összefüggéseknek, amelyek a környező országok jogtörténészeinek együttműködését igénylik. A módszeres jogtörténeti kutatómunkában ez az egyenként is különböző dimenziókat megragadó törekvés a maga szükségességét azáltal igazolja, hogy lényegileg az adott jogcsoportrégión belül található összefüggéseket, ill. az azokban kifejeződő sajátosságokat hozza felszínre. Ezek a kisebb jogcsoportfejlődést kifejező összefüggések nem mindig 2 6 Mint a gazdaságtörténetírás is megállapította „Közép- és Kelet-Európára általában jellemző folyamatok mellett a térség országai között lényeges fejlődési, fejlettségi különbségek (is) maradtak." Ld. Berend T. I.-Ránki Gy.: Gazdaság és társadalom... 115. 2 7 „A szembetűnő különbségek ellenére", tehát a helyi specifikumok dacára. Ld. Ránki Gy.: A kapitalista gazdaság fejlődése a Kelet- és Délkelet-Európa országaiban. Bp. 1973. 8-9, vö.: Berend T. I.-Ránki Gy.: Zur Methodologie und zum Konzept der „allgemeinen Wirtschaftsgeschichte" (1971) 267. 2 8 Ld. Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Az összehasonlító történetírás módszertanához. Történelmi Szemle, 16. évf. (1973) 1-2. sz. 254-257. Vö.: Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Értekezések a tört. tud. köréből. 51. sz. Bp. 1970. 52-53.
