Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 913 struktúrájához hasonlított, mintsem az adott időszakéhoz. Az iparosodottság alacsony szintjét jelzi, hogy 1930-ban a második legnagyobb vidéki város, az ipari keresők arányát tekintve a városok rangsorában csak az igen szerény 14-ik helyet foglalta el. De sajátos és torzult arányokat mutatott a nagyipar és kisipar aránya, valamint a gyáripari koncentráció mértéke is. A tőkés korszak utolsó másfél évtizedében Debrecen iparát tehát egyre torzuló szerkezeti aránytalanságok, az ipar egészének — ezen belül a gyáriparnak — a visszaesése és mélyreható válsága jellemezte. Ebből a helyzetből kiutat csak a hazánk felszabadulása után bekövetkezett alapvető gazdasági és társadalmi változások teremthettek. II. Az ipar fejlődése és szerkezeti változásai a szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés időszakában 1. Debrecen iparfejlődésének főbb szakaszai és jellemzői a felszabadulás után 1944. október 19-én az előrenyomuló szovjet csapatok kiűzték a Tiszántúl központjából az utolsó fasiszta egységeket is. A felszabadulással Debrecen társadalmi, politikai és gazdasági életében is gyökeres változás kezdődött. A város lakossága, az ipari munkásság rendkívül nehéz körülmények között fogott hozzá a romok eltakarításához, a termelés megindításához, mivel a vidéki városok közül a háborús pusztítás Debrecent érintette a legsúlyosabban. Az 1944. évi nyári és őszi légitámadások, majd a városért folyó hosszú harcok szinte teljesen megbénították az életet. A háborús események, a termelő berendezések és gépek jelentős részének elhurcolása, a visszavonuló fasiszta csapatok szándékos iparbénítása következtében a meglevő üzemek és gépi berendezések, az épületek, az út-, vasút- és villamosvezeték-hálózat nagyrészt használhatatlan állapotba kerültek, az ipari termelés megbénult. A felszabadító Vörös Hadsereg üszkös romokat, rombadőlt házakat, felégetett és szétrombolt üzemeket, kifosztott üzleteket, üzemképtelen villamosokat, feldúlt hivatalokat, elhagyott, élettelen várost, háborútól megrémült embereket talált. Az utcákat törmelék, üveg- és repeszdarabok borították. A város 11 678 lakóépületéből elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott 5850 (50,1%), károsodás ért 2317 (19,8%) épületet. A lakóépületek mintegy 70%-át viselte meg, illetve pusztította el a háború. Elpusztult vagy súlyosan megrongálódott az ipari vagy mezőgazdasági célokat szolgáló épületek 59,2%-a, illetve 13,9%-a, az üzleti helyiségek 51,9%-a, a raktárépületek 100%-a, a kultúrát és közoktatást szolgáló épületek 59,7%-a, illetve 62,4%-a. Becslések szerint az összépületeket ért károk az 1938. évi forgalmi érték 32%-át tették ki. Az infrastruktúra egyéb területein hasonlóan súlyos volt a helyzet. Megrongálódott, vagy megsemmisült a vízvezeték-hálózat 60%-a, a gáz- és villanyhálózat 40%-a, illetve 60%-a, a csatornahálózat 29 utcán rongálódott meg. A felszabadulás után mintegy 7800 m2 kocsiútburkolat, 2400 m2 járdaburkolat várt helyreállításra. Megbénult a város közlekedése is. Különösen súlyos károk érték a vasútállomást, és a villamoshálózat is használhatatlanná vált. Tönkrement az üzemek nagy része. A gyáripar körébe tartozó 6 üzem berendezése teljesen megsemmisült. A visszavonuló fasiszta egységek felrobbantották Debrecen leg-
