Századok – 1977
Tanulmányok - Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai 847/V
860 FÜGEDI ERIK mellett a Duna, természetesen akadályt is jelent. Újlaknál átkelőhelyet találunk, ezért volt olyan közeli kapcsolata a vele szemben fekvő Pesttel. A következő átkelőhely meglehetősen távol esett. A folyón felfelé Szatánál és Erdődnél, lefelé Futaknál (Csöregnél) és Péterváradnál, még lejjebb Szalánkeménnél találhatunk révet.8 2 Ez az eloszlás abba az irányba befolyásolta Újlak kapcsolatait, hogy azok elsősorban a vele szemben fekvő helységekre terjedjenek ki. De nem félkör-alakban, hanem két ágban északnyugat és északkelet felé, ha a közvetlen magot nem számítjuk. A 13. században a főútvonal Bácstól dél felé Szatánál kelt át a Dunán, Újlakra csak egy mellékes útvonal vezetett. A 15. századra azonban Újlak minden tekintetben felülmúlta Szatát, a két helység szerepet cserélt, most már Újlak volt a fontosabb átkelőhely, csak Futak és Pétervárad tudott vele lépést tartani. Újlak falusi kapcsolatai is elsősorban erre az északnyugati irányba vezető útvonalra alapozódtak és Bácson át meglehetősen messzire, egészen Gergelyiig nyúltak, ami kereken nyolc mérföldnyire (67-72 km) feküdt. Valamilyen útnak kellett lennie kelet felé is, amely közvetlenül kapcsolta össze Újlakot a Bács-Pétervárad közötti nagy úttal, mert a másik közvetlenül Újlakhoz tartozó terület itt helyezkedett el, de távolról sem érte el az északnyugati kapcsolatok kiterjedését, külső határa mintegy négy mérföldnyire esett Újlaktól. A legfeltűnőbb jelenség, hogy Újlak semmiképpen sem helyezkedik el a vele kapcsolatot tartó falvak közepén (vagy megközelítő közepén), hanem hatáskörének majdnem déli határán. Itt ismét a földrajzi körülményeknek jutott döntő szerep. A várostól délre a Fruska Gora hegyei választják el a Duna völgyét a Száváétól, ezt a hegységet nagyobb útvonal sem vágta át, s ezen a területen alig találunk olyan falut, amelynek lakója jegyzőkönyvünkben szerepelne. A földrajzi körülményeken kívül itt még két tényező játszhatott közre: 1. a vallási és 2. a gazdasági fejlődés. Újlakról már Csánki megállapította,8 3 hogy lakossága magyar volt. Megállapítását a jegyzőkönyv mindenben alátámasztja, lakói tehát — és ez érdekel bennünket közelebbről — a latin rítushoz tartoztak. A Száva mentén azonban és főképpen a Szávától délre már délszláv nemzetiségű és részben vagy egészében ortodox népességgel kell számolnunk, amely számára Kapisztranói tevékenysége, a térítés ellenséges volt, nem is érdekelhette, hogy szentté avassák. Lehetséges, hogy dél felé Újlak körzete valamivel nagyobb volt mint a jegyzőkönyvből kibontható kép. Sietve hangsúlyozzuk, hogy nem sokkal, mert a gazdasági megfontolások némiképpen ellentmondanak ennek a feltevésnek. Az újlakiak bortermeléssel foglalkoztak, mezőgazdaságuk minden jel szerint monokultúrás volt, gabonájukat tehát meg kellett venniök. A várostól északra elterülő vidék gabonatermelő volt, a délre fekvő azonban inkább bortermelő, úgy is mondhatnánk, konkurrens. Déli irányba ezért voltak a városnak gyengébb kapcsolatai. A vallomást tevők körének első csoportját az Újlak közvetlen környékén levő falvak lakóiban találtuk meg, de a térképet szemügyre véve egyetlen rápillantásra is világos, hogy a megadott körön túl is sok helységből jöttek bizonyságot tenni Kapisztranói közbenjárásának csodás hatásáról. A szöveget olvasva az a benyomásunk, hogy ezzel a jegyzőkönyv vezetői is tisztában voltak, mert sok esetben tüntették fel a mérföldben kifejezett távolságot, ezzel is eloszlatva az esetleg felmerülő kétséget, összesen 23 alkalommal S2 Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp. 1963. térképmelléklet. s 3 Csánki: i. m. II. 289.
