Századok – 1977
Történeti irodalom - From Sweden to America (Ism. Gellén József) 824/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 825 kivándorlás mellett döntő személyek. (Természetesen az alapstruktúrában nem feltétlenül szükséges változás, hisz a kivándorlás hozzá is járulhat az alapstruktúra tartósításához.) Ez a többváltozós modell alkalmas eszköznek látszik a kivándorlás eloszlásában jelentkező nagy regionális és társadalmi eltérések megértéséhez. A 3. fejezetben a svédországi kivándorlás történeti-statisztikai forrásairól ír Lars-Göran Tedebrand. Az országos statisztikák mellett a mikroszintű kutatásban jól hasznosítható, egyházközségenként rendszeresen, gondosan fölvett adatok érdemelnek említést, amelyek egyben az országos és kikötői statisztikák kontrolljához is felhasználhatók. További fejezet foglalkozik a svéd kivándorlási politika alakulásával (Ann-Sofie Kälvemark). A merkantilizmusból való fokozatos átmenet a gazdasági és politikai liberalizmusba (1840-1860) egyben a tömeges kivándorlás lehetőségét is megteremtette. A század végén jelentkező korlátozó törekvések eredménytelenek maradtak, s mivel az országnak nem volt gyarmata, még az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő csatornákba sem lehetett terelni az elvándorolni kívánó tömegeket. Az 5. fejezet (Sten Carlsson) a kivándorlás időbeli és strukturális eloszlását összegezi az országos, regionális és helyi változatok figyelembevételével. A kivándorlás első fázisában egyes szűk területek játszanak döntő szerepet, majd a mozgalom fokozatosan szétterjed. Ezek a szűk, erős kivándorlási tradícióval rendelkező területek azonban tartósan megtartják viszonylag magas kivándorlási arányukat. így ezek a régiók döntően befolyásolják az országos kivándorlás alakulását. A kezdeti időszakban a vándormozgalom társadalmi szelektivitása is nagyobb; a viszonylag tehetősebb rétegek vállalhatják a kivándorlás kockázatát, az akadályok leküzdését. Az alacsonyabb társadalmi rétegek felé mutató trend egybeesik a csoportos, családos kivándorlástól az egyéni kivándorlás irányába mutató tendenciával. Ez utóbbi tendenciával pedig a visszavándorlás emelkedő trendje mutat szoros összefüggést, ami a kivándorlás jellegének módosulására utal: lassan előtérbe kerül a trans-atlanti munkaerő-vándorlás. A kivándorlás motiváló tényezőinek empirikus vizsgálatához alkalmazott kvantitatív módszert (Automatic Interaction Detector Analysis) és eredményeit S. Ákerman mutatja be a 6. fejezetben. A felvett 12 paraméter közül az egy főre jutó földnagyság és a kivándorlási tradíció, fékező tényezőként pedig az ipari centrum közelsége volt a nagyobb befolyású. Azonban a városokból kivándorlók között is a gyökértelen elemek relatíve nagyobb szerepet játszottak. A közlekedési eszközök szerepének értékelése a hajózási vállalatok és az ezekhez kapcsolódó ügynökségek eddig kevéssé hozzáférhető archív forrásaira támaszkodik (7. fejezet, Berit Brattne és S. Ákerman). Ezek alapján megállapítják, hogy sem a hajózási kartellek árpolitikája, sem az ügynökségek propagandája nem játszott jelentős szerepet a svéd kivándorlás ösztönzésében, bár a közlekedés fejlődése megteremtette az objektív lehetőséget a tömeges személyszállításra. A visszavándorlás (8. fejezet, Lars-Göran Tedebrand) csak részleges összefüggést mutat a hosszabb távú gazdasági trendekkel. A csúcsidőszakokat rendkívül rövid időn belül (1-2 év) követték a visszavándorlás görbéjének csúcsai, amiből feltételezhető, hogy a nagyobb kivándorlási hullámok nagyobb arányban tartalmaztak - a kivándorlók szándéka szerint - átmeneti, időszakos munkaerővándorlást. Hasonlóan más országok visszavándorlási tapasztalataihoz, a visszatérők túlnyomó többsége (80%) nem az ipari, urbánus életmódot választja hazatérte után, hanem arra az agrárjellegű vidékre tér vissza, ahonnan elvándorolt. Külön fejezet foglalkozik a svéd bevándorlók beolvadási folyamatával, politikai tevékenységével (Hans Norman, Sten Carlsson) és a Latin-Amerikába irányuló kis létszámú, de sajátos vonásokat mutató kivándorlással (Harald Runblom). Az Uppsala-i kutatócsoport vállalkozása úttörő jellegűnek tekinthető a kivádorlás kutatása terén elsősorban az alkalmazott interdisciplináris módszerek szempontjából. E polgári ihletésű és szemléletű munka elméleti és módszertani tapasztalatait igen hasznos és időszerű lenne a magyarországi kivándorlás országos, de főként regionális és mikroszintű kutatásával ellenőrizni, egybevetni. Gellért József
