Századok – 1977

Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV

790 RÁNKI GYÖRGY jelenségét, az emancipációs folyamatot, valamint az ennek befejeztével jelentkező új modern antiszemitizmust. Mindezt azonban a rendi korporativ társadalomból az ipari kapitalista társadalomba való átmenet folyamatába illeszti és ideológiailag a nacionalizmus funkcióváltozásával is kapcsolatba hozza. A nacionalizmus eredetileg a polgári emancipáció fegyvere volt a rendi feudális táisadalom ellen, ,,a 70-es évektől a nemzeti állam megvalósulásától a konzervatív erők belpolitikai programjává is vált, államideológiává és részben a polgári liberális követelések elleni harc eszközévé."4 5 A polgári liberális rend identitási válsága természetesen mélyen gyökerezett a gazdasági viszonyokban, nem utolsósorban az 1873-as első nagy gazdasági válsággal és az ezt követő pangással, majd pedig a kapitalizmus újabb jelenségeivel állt kapcsolatban. Korábban a zsidókérdés, illetve az emancipáció kérdése része volt ugyan a kapitalista viszonyok kibontakoztatásának, de nem helyettesítette azt és nem vált más társadalmi problémák megoldásának, illetve a megoldás elodázásának elfedőjévé. Most viszont általános ideológiává vált, egy modellé, melyre a konzervatív erők az akut társadalmi problémák összességét visszavezették és amely a kérdések valódi gyökereinek elleplezését szolgálta. A modern antiszemitizmus, hangzik a végkövetkeztetés, a polgári társadalom új szakaszába való átmenet terméke. Egy olyan társadalomban van helye és funkciója, ahol a polgári liberalizmus egyre inkább defenzívába szorul, ahol a demokratikus és szocialista mozgalmakat üldözik és konzervatív és újfeudális érdekek és nézetek dominálnak.46 Gyakorlatilag tehát a dolog visszájára fordul és míg korábban a zsidókérdés teremti az antiszemitizmust, most az antiszemitizmus teremti a zsidókérdést. Rürup tanulmánya valóban mélyen elemzi a folytonosság — zsidókérdés a 19. században — és az új jelenségek dialektikáját, azt, hogy vajon a zsidókérdés a polgári társadalom emancipációjának vagy kezdődő válságának részeként jelentkezik. (Nem kétséges, úgy válhat a kontinuitás és diszkontinuitás dialektikájában az antiszemitizmus kérdése napjainkban a polgári társadalmon túlmenően is társadalmi problémává, mely éppen a diszkontinuitás keretében kaphat új határozott társadalmi funciókat.) A Hans Rosenberg 70. születésnapjára készült kötet tehát a társadalomtörténet valóban komplex felfogását tükrözi. A tanulmányok többségében, még azokban is, melyek számos megállapítása és főleg ideológiai szemlélete erős ellenvetésekre késztet, érezhető a téma komplex feldolgozása és értelmezése. A társadalomtörténet valóban nem izolálható még abban az értelemben sem, mint egy gazdaságtörténeti vizsgálat. Hiszen a gazdasági tevékenység bármily bonyolult, annak mind összefüggése, mind kölcsönhatása mégis elkülöníthető, mivel lehet bizonyos emberi tevékenységet tisztán gazdaságinak tekinteni és úgy vizsgálni. A társadalmi aspektus ilyenfajta izolálására viszont nem nyílik lehetőség.47 Természetesen a gazdaságtörténet is csak mint esettanulmány izolálható, hiszen marxista történész számára a gazdaság és társadalom valamiféle különválasztása, egymástól való elszigetelése elméletileg elképzelhetetlen. Az emberi társadalom termelési módjának története képezi ugyanis vizsgálatának tárgyát, tehát a termelő erők és termelési viszonyok története, mely utóbbiban benne foglaltatik a társadalmi felépítménynek a 4 5 Sozialgeschichte heute, 402. 4 6 Sozialgeschichte heute 408. 4 7 Eric Hobsbawm: i. m.