Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 791 gazdasági fejlődéssel legszorosabban kapcsolatban álló része is. Mégis, ha a szaktudományi specializálódás korszakában a társadalomtörténet szinte elkerülhetetlenül is önálló kutatási területeit számbavesszük, akkor jónéhány olyan problémát kell felsorolnunk, mely nem kapott helyet a Rosenberg-emlékkönyv — nyilván az ünnepelt érdeklődési köréhez kapcsolódó — tematikájában. Hobsbavvm szerint a társadalomtörténeti kutatások elsősorban a következő területekre terjedhetnek ki: a) A demográfia történeti aspektusai, b) a várostörténet, c) osztályok és társadalmi rétegek vagy társadalmi struktúra és mobilitás, d) kollektív mentalitás és az ehhez kapcsolódó kultúr- és ideológiatörténet, e) a társadalmi átalakulás vagy modernizáció és ennek intézmény történeti vonatkozásai, végül, f) a társadalmi mozgalmak, szervezkedés története, melyben természetesen a munkásmozgalom-történet játszik vezető szerepet.4 8 Mindenekelőtt itt van tehát a demográfia, melynek történeti vonatkozásai egyre erősebben kerülnek az érdeklődés középpontjába, különösen mióta a francia Louis Henry49 kidolgozta család rekonstrukciós módszerét. Ez teljesen hiányzik az Emlékkönyv tematikájából, viszont a társadalmi rétegződéssel foglalkozó első szám után ennek a kérdésnek szentelte tanulmányait az új folyóirat második száma. (Meg kell jegyeznünk, hogy az Annales már 1972-ben megjelentetett egy külön számot Család és társadalom címmel.) Engels is utalt rá, hogy az emberi társadalom történetének központi kérdése az ember reprodukciója. Az emberi reprodukció mértéke mélyreható társadalmi, gazdasági következményekkel jár. Nem egyszerűen az osztályok és rétegek reprodukciós lehetőségéről van szó, hanem a társadalmi munkamegosztás kiterjedésének - minden gazdasági fejlődés alapjának — objektív lehetőségéről. A társadalom méretei a társadalmi kapcsolatok jellegét is meghatározzák, a társadalom határait jelző faktorok mélyrehatóan befolyásolják a pluralisztikus közvetett kapcsolatú társadalomnak centralizált közvetlen kapcsolatú társadalommá váló átalakulását. Az új családrekonstrukciós módszer, az eddig jórészt csak a 19. századra, a népszámlálásokra és hasonló statisztikai anyagokra szorítkozó történeti demográfiának új forrásanyagot szolgáltatott és a kutatás lehetőségeit szinte egészen a 16. századig vitte vissza (legalábbis egyes országokban). Az egyházi anyakönyvek révén az életkor, a rokoni kapcsolatok, a születési viszonyok tanulmányozhatóvá váltak, mégpedig korszakok és régiók szerint. Család, házasság, szexualitás így vált társadalomtörténeti témává, hiszen megfelelő információkat lehet szerezni az átlagos házasodási korról, a születések közötti időtartamról, születésszabályozásról, házasság előtti kapcsolatokról, a törvénytelen születések arányairól, a csecsemő- és gyermekhalálozás mértékéről, a család nagyságáról, a korcsoportokról.5 0 Egyszóval a királyok, csaták, a politikai történet hagyományos témái, valamint a nemesek és jobbágyok harca mellett a mindennapi élet megannyi, eddig történészek előtt jórészt ismeretlen problémáját világítják meg. (Ezek a vizsgálatok a településtörténethez is új értékes adalékkal szolgálhatnak.) A demográfiai kutatások 4 8 Eric Hobsbawm: i. m. 49 M. Fleury - L. Henry: Nouveau manuel de depoillement et d'exploitation de l'etat civil ancien. Paris, 1965. 50 Karin Hausen: Familie als Gegenstand. Historischer Sozialwissenschaft. Geschichte und Gesellschaft 1975. 2-3.